2009. szeptember 30., szerda

Rosszcsontosodik

Csak két eset az elmúlt napokból, amely mindegyikéről érdemes lett volna fotót készíteni, de valamiért kivételesen elmaradt.
Egyik délután, én naiv, azt hittem, hogy édesdeden alszik, majd gyanús lett a dolog, mert néha mintha hangocskák szűrődtek volna ki a walkie-talkie-n keresztül. Egy ideig nem törődtem vele, később belestem a kulcslyukon, majd benyitottam. Nos, a következő látvány fogadott: Bobek berántotta az ágya végében lévő pelenkázóról a pelenkázólapot, vele együtt az összes pelenkát, krémet, kenőcsö, fülpiszkálót, seggtörlős dobozt, walkietalkie-t és ott csücsült a káosz közepén és játszott a zsákmánnyal. Belőlem persze kipukkant a röhögés és nagyvonalúan elnéztem neki, hogy úgyahogy van kihagyta a délutáni alvást. Kicsit X-aktás egyébként a sztori, mert nem éri el a pelenkázólapot....de valahogy ezek szerint mégis....Imádom. Másik délután a földön garázdálkodott és tőle szokatlan módon sokáig néma csöndben volt. Örültem a fejemnek, tettem-vettem, pakolásztam, jó messzire elkerültem, nehogy kizökkentsem, majd kb 20 perc múlva közelebbről is megnéztem, mi a szöszt csinál. Megszerezte a virág spriccelő izét, valahogy letekerte kicsit a fejét és a kifolyt vizet kente szét a parkettán, lotyálta, paskolta, természetesen tetőtől talpig csurom vizesen a hideg parkettán. Imádom. Na, ezt a két terepasztalt fröccsöntse ki a Fisher Price, ha tudja.

Fürdés Advanced

Újabban csak és kizárólag hason-négykézláb, illetve állva (!!??) hajlandó fürdeni, ezzel nem kicsit megnehezítve a dolgom. Ha hátra tenném megmosdatni, tombol.

2009. szeptember 25., péntek

Spájz 2009

Már írtam az elsőszülöttek kiváltságának tartott fagyasztott gyümölcsökről. Ezek mellé a napokban, hetekben bekúszott még néhány kg őszibarack, 5 kg szilva (egészben és pépesítve is), 2 kg spenót, néhány zacsi szeder és sárgadinnye. Tervezem még cukkini lefagyasztását, meg husi kockákét is, de fullon van a hűtő....Lehet, hogy kiküldök nagymamámhoz egy adagot. Ha valakinek van még ötlete, hogy mit lehet, ossza meg velem pls! Valamint, Győzim segédletével, készült 15 üveg lecsó, ma 6 üveg cukkinis lecsó és 17 üveg csalamádé (nem undorító menzás, hanem istenifinom). Továbbá van 6 üveg szintén saját málna - és 2 üveg áfonyalekvárunk (anyukám csinálása). Csak a jóég tudja, hányszor jártunk a piacon, hány kiló zöldséget, gyümölcsöt pucoltunk meg, mennyi pénzt költöttünk, de -feltéve, hogy nem romlanak meg a cuccok -megérte, mert imádom, hogy ennyi mindenünk van eltéve télre. Magunknak is, Bobónak is. Persze igazából ez nem is sok, tudom, hogy hamar el fognak fogyni, de egyelőre így egy kupacban úgy tűnik, mintha tele lenne az éléskamránk.

Mindenütt jó...

...de a legjobb nem a habtapin!!! Egy spárgát is elrejtettünk a képek között, aki felfedezi, értékes jutalomban részesül.

Életem szerelemei

2009. szeptember 24., csütörtök

A legújabb produkció

A kis antiszocc

A mi kis Bobókánkról sok minden jót el lehet mondani, de azt semmiképp, hogy élvezi más babák társaságát. Ellenkezőleg. Ha a közelében sikkant, nyekken, kiabál, ordít, üdvrivalg, örömében kiáltozik egy kisbaba, Botond kikészül. Nyűgösködik, ha élesebb a hang, iszonyatos bömbölésbe kezd, nem marad meg a földön, hiába ülök ott mellette. Ha zene szól vagy a felnőttek hangosan beszélgetnek, attól is nyűgös tud lenni. Néha botrány, hogy mennyire kikészül. Persze olyan is volt, hogy a szomszéd kislány ordítozott mellette és tökjól eljátszott, de ez a ritkább. Egyelőre nem is érdeklődik más babák iránt, bár nyomaiban már láttam rajta egyszer-egyszer, hogy valaki felkeltette az érdeklődését. Azt látom rajta, hogy akkor a legnyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, csend, béke és nyugalom van körülötte (mint itthon legtöbbször). Azt is megfigyeltük, hogy imádja, amikor mindketten itthon vagyunk és mindketten játszunk vele. Akkor elemében van. Csak reménykedem, hogy ahogy növekszik, megszokja majd, sőt szeretni és igényelni fogja a gyerektársaságot, mert felvágom az ereimet, ha négyévesen majd nem engedi el a játszótéren a kezemet. Hogy ennek érdekében mit lehet tenni? Nagymamám szerint "lazítani kellene a kettősünkön és hosszú órákra magára hagynom valaki mással". Én meg azt gondolom, hogy minél többet viszem társaságba, ott vagyok mellette, szoktatom, edzem, aztán ahogy nő és fejlődik, szép lassan hajlandó lesz kibújni a kis csigaházából és barátkozni másokkal is. A bejegyzés apropója, hogy tegnap újabb babazsúron voltunk Mártiéknál, ahol én nagyon jól éreztem magam, Bobó természetesen kevésbé, de ölben, illetve lábközelben, cumival a szájában egész tűrhetően elvolt végül is...Barnikával azért egyszer összefutottak a játszószőnyegen és kivételesen Botond is érdeklődőnek bizonyult, valamint a tegnapi vendégségben ült először kitámasztás nélkül. Azóta még nem ismételte, úgyhogy a bréjking még várat magára. Íme:
Mártiéknál babazsúr

2009. szeptember 20., vasárnap

A fórum

Van az nlcafe.hu-n egy fórum, a 2009 márciusi babák fóruma, ahova a terhességem közepe felé regisztráltam be. Értelemszerűen csupa olyan kismama, aki márciusra várta a babáját. Nagyon praktikus volt, mert minden de minden infót, tapasztalatot, ötletet, tanácsot megosztottunk egymással, mindenki ugyanazokon a testi és lelki folyamatokon ment keresztül, nem volt olyan téma, amit ne lehetett volna megkérdezni egymástól. A csajok nagyon összebandáztak egymással, magánéleti dolgokat is kezdtek megosztani egymással, nagyon összeszokott kis csapat lettek, pocakos találkozót is szerveztek és azt hiszem barátnők lettek. Én kicsit kivontam magam a sűrűjéből, legfőként azért mert rengeteget, de rengeteget tudtak írni :), lehetetlen volt visszaolvasni őket (úgy nyomták, hogy jegyzeteltek visszaolvasás közben, hogy mindenre tudjanak reagálni. :) erre én képtelen lettem volna), meg ahogy láttam, hogy már tök intim, magánéleti témákról is szó van, én meg ugye egyáltalán nem írtam magamról, úgy éreztem, jobb ha csak néha szólok hozzá, főleg a terhességgel kapcsolatos kérdésekhez. A szülések közeledtével kicsit intenzívebben voltam jelen a fóruméletben, rettentően izgultam mindenkiért, imádtam az online vajúdós időszakot. Olvasni mindig olvastam őket, de írni már ritkábban. Aztán Bobó születése után feladtam. Olvasni sem volt időm eleinte, nemhogy leírni hogy mi van velünk. Néha be-bekukkantottam, de ismét "botrány " mennyiséget termeltek a csajok :)- ráadásul újakkal kiegészülve-, úgyhogy maradtam az alkalmankénti olvasgatásnál. Nagyon érdekel, hogy kivel mi van, ki hol tart, fényképeket illetve blogokat (akinek van) mindig nézem ,imádom őket így látatlanban is. Volt már több babás találkozó is, de valahogy soha nem tudtunk elmenni, egészen mostanáig. Nagyon vártam már, mert iszonyú kíváncsi voltam a csajokra meg a bébikre!! Csütörtökön végre eljött a mi időnk és röpke másfél óra alatt (Budapest, I Love You) el is jutottunk a Tranzitba, a zuhogó esőre való tekintettel ide húzódtunk be - kb 10 anyuka-10 baba-, a pincérnők legnagyobb örömére. Bobókát szinte egyből el kellett altatnom, mert későn értünk oda, utána volt szabad fél órám, amíg ő aludt, kicsit tudtam beszélgetni a lányokkal, meg szemügyre venni a babákat. Aztán felébredt, megetettem, letettem a többiek közé, de nem túlzottan értékelte (sose bírta a nyüzsgést meg a hangzavart...), úgyhogy kicsit még ölben játszott, aztán lassan el is kellett indulnunk, hogy hazaérjünk a következő alvásra. Sokat tehát nem tudtam vegyülni, de végre valahára legalább ott voltunk!! Legközelebb remélem nyugisabb lesz, több időnk lesz!! Én négy, azaz négy fényképet csináltam, úgyhogy egy részüket a többiektől nyúltam. A hálózsákunk azonban mindenki minden fényképén szerepel... :))
A másik Bobóval:
Bemutattuk az ülőtudományunkat: Réka, két Bobó: A messzi zöld babakocsiban aludt: Mi:
Hát így.

2009. szeptember 19., szombat

2009. szeptember 18., péntek

Finnyások farmja

Hadd kezdjem magammal. Elég jó evő vagyok, nem vagyok válogatós és elég nyitott is vagyok, hajlandó vagyok minden újat megkóstolni, illetve a gyűlölt ételeknek néha adok egy újabb esélyt, hátha megszeretem. Amiket utálok: -Minden tengeri és vízi élőlény. Édesvíziek közül soha nem leszek hajlandó megkóstolni semmit, azoknál undorítóbbat nem is tudok elképzelni. Lazacot és scampit néha eszem egy-egy falatot, már amilyen gyakran én ezek közelébe kerülök, mert nagyon szeretném megszeretni a halakat, rákokat, de nem megy. A scampiból egyszer megettem kb öt darabot, ez az egyetlen, amitől nem vagyok rosszul. Kaviár, csigák, kagylók, polipok kizárva, osztrigát egyszer egy ünnepi ebédnél visszahánytam az asztalra, úgyhogy tényleg nem érdemes erőltetni. -Belsőségek. No way. Soha, de soha, de soha. Máj sem. -Húsok közül a birkát nem csípem, de ha az életem múlna rajtam megenném. -Zöldségek: olivabogyó és cékla. Kb a halak szintjén utálom. A két leggusztustalanabb dolog a világon. Néha megnyalom őket, de nem megy a megszeretésük. -Gyümölcs: csak a sárgadinnyét utálom, de azt eléggé. +A kaprot nem szeretem, de pl. tölött karalábéban, koviubiban megeszem. Ennyi. Minden mást szeretek. Életem szerelme már nehezebb eset. Ő gyakorlatilag az összes zöldséget utálja vagy legalábbis azt mondja róla, hogy utálja. Sárgarépa, fehérrépa, paradicsom, tök, cukkini, padlizsán, gomba, cékla, karalábé, karfiol, zöldbab, tök, brokkoli, kelkáposzta, kelbimbó, sóska, spenót-mondanom sem kell, sütőtök. Gyümölcsök közül sárgadinnye, egres, füge, szeder, szilva, aszalt gyümölcsök. Aztán jönnek az érdekességek. Meggyet szereti, a meggylevest nem. Uborkát szereti, de a koviubit nem. Összes káposztafélét szereti, de a kelkáposztát nem, kivéve a rakott kelt. Cukkinis lecsót szereti, ha nem tudja, hogy azt eszik. Mákot utálja, de karácsonykor két pofára zabálta a mákos-narancsos tortát. Paradicsom a halála, de az összes paradicsomos kaját imádja (ketchup, töltött papresz, spagetti, stb). No comment. Halat, belsőségeket (kivéve máj), szalonnát, ilyesmit nem eszi. Kefírt utálja, állítólag egyszer rosszul lett tőle, azóta nem eszik, kackac kukac. Ő ráadásul elég görény, mert 1. nem hajlandó megkóstolni semmi, de semmi újat; 2. ha mégis megteszi vagy tudtán kívül eszik újat, azt hazudja, hogy nem ízlett neki, pedig amíg mondjuk nem tudta, hogy mit evett, addig ÉN TUDOM, hogy ízlett neki; 3. ha valamit húsz éve nem evett, az istennek sem hajlandó újra adni neki esélyt; 4. semmi újat nem szeret. Ha tehát életében először enne articsókát (azt sem tudja mi az), száz százalék, hogy váltig állítaná, hogy nem ízlik neki; 5. a zacskós levesből is kiturkálja a narancssárga minicuccot, mert azt hiszi, hogy répa, pedig az nem az!!!! Na, szóval meggyűlik vele a bajom. És most itt a mi Bobónk. Eddig akármit adtam a szájába, nagy hévvel tolta le a torkán, mindent imádott. Őszibarack, sárgabarack, alma, körte, szilva, szőlő, áfonya, málna, szeder, paradicsom. Kenyérhéj, pogácsa, krémes, fagyi, kölesgolyó. Napok óta készülök neki végre főzeléket adni, krumplit, de csak ma jött össze. Igaz, csak nagy nehezen, mert az első adagot tövig égettem, közben felébredt, úgyhogy előbb mégis megszoptattam és utána főztem neki újat, azt kapta meg. Íme:
Öklendezett!!!! Ő, aki eddig mindent jóízűen evett, öklendezett!!!!! Botrány. (Azért persze nagyon nevettem rajta). Megette, csak nem kedvvel, hanem nagyon nyögvenyelősen. Szó szerint. Nem tudom, min múlik a felnőttkori ízlés, de én mindent meg szeretnék tenni annak érdekében, hogy ne legyen olyan finnyás, mint pl. az apja. Nem tudom azt sem, hogy amit picibabaként szeret, azt mindig szeretni fogja-e és amit most utál, azt megszeretheti-e még. Azt sem, hogy a krumplit ilyenkor újra meg újra meg kell próbálni, vagy ízesíteni esetleg, vagy hagyni a francba, vagy mi??? Kérdezzem meg a védőnőt, mi? Ma mondjuk tény, hogy nem volt éhes, mikor kapta (persze gyümölcsből tripla adagot is képes lett volna beverni desszert gyanánt...) és tény, hogy kicsit sűrű lett a cucc. Holnap kicsit lájtosabbra csinálom és újra támadok. A címötlet egyébként egy a Spektrumon futó sorozattól származik. Csak ajánlani tudom, nagyon vicces és döbbenetes.