A fórum

Van az nlcafe.hu-n egy fórum, a 2009 márciusi babák fóruma, ahova a terhességem közepe felé regisztráltam be. Értelemszerűen csupa olyan kismama, aki márciusra várta a babáját. Nagyon praktikus volt, mert minden de minden infót, tapasztalatot, ötletet, tanácsot megosztottunk egymással, mindenki ugyanazokon a testi és lelki folyamatokon ment keresztül, nem volt olyan téma, amit ne lehetett volna megkérdezni egymástól. A csajok nagyon összebandáztak egymással, magánéleti dolgokat is kezdtek megosztani egymással, nagyon összeszokott kis csapat lettek, pocakos találkozót is szerveztek és azt hiszem barátnők lettek. Én kicsit kivontam magam a sűrűjéből, legfőként azért mert rengeteget, de rengeteget tudtak írni :), lehetetlen volt visszaolvasni őket (úgy nyomták, hogy jegyzeteltek visszaolvasás közben, hogy mindenre tudjanak reagálni. :) erre én képtelen lettem volna), meg ahogy láttam, hogy már tök intim, magánéleti témákról is szó van, én meg ugye egyáltalán nem írtam magamról, úgy éreztem, jobb ha csak néha szólok hozzá, főleg a terhességgel kapcsolatos kérdésekhez. A szülések közeledtével kicsit intenzívebben voltam jelen a fóruméletben, rettentően izgultam mindenkiért, imádtam az online vajúdós időszakot. Olvasni mindig olvastam őket, de írni már ritkábban. Aztán Bobó születése után feladtam. Olvasni sem volt időm eleinte, nemhogy leírni hogy mi van velünk. Néha be-bekukkantottam, de ismét "botrány " mennyiséget termeltek a csajok :)- ráadásul újakkal kiegészülve-, úgyhogy maradtam az alkalmankénti olvasgatásnál. Nagyon érdekel, hogy kivel mi van, ki hol tart, fényképeket illetve blogokat (akinek van) mindig nézem ,imádom őket így látatlanban is. Volt már több babás találkozó is, de valahogy soha nem tudtunk elmenni, egészen mostanáig. Nagyon vártam már, mert iszonyú kíváncsi voltam a csajokra meg a bébikre!! Csütörtökön végre eljött a mi időnk és röpke másfél óra alatt (Budapest, I Love You) el is jutottunk a Tranzitba, a zuhogó esőre való tekintettel ide húzódtunk be - kb 10 anyuka-10 baba-, a pincérnők legnagyobb örömére. Bobókát szinte egyből el kellett altatnom, mert későn értünk oda, utána volt szabad fél órám, amíg ő aludt, kicsit tudtam beszélgetni a lányokkal, meg szemügyre venni a babákat. Aztán felébredt, megetettem, letettem a többiek közé, de nem túlzottan értékelte (sose bírta a nyüzsgést meg a hangzavart...), úgyhogy kicsit még ölben játszott, aztán lassan el is kellett indulnunk, hogy hazaérjünk a következő alvásra. Sokat tehát nem tudtam vegyülni, de végre valahára legalább ott voltunk!! Legközelebb remélem nyugisabb lesz, több időnk lesz!! Én négy, azaz négy fényképet csináltam, úgyhogy egy részüket a többiektől nyúltam. A hálózsákunk azonban mindenki minden fényképén szerepel... :))

A másik Bobóval:

Bemutattuk az ülőtudományunkat: Réka, két Bobó: A messzi zöld babakocsiban aludt: Mi:

Hát így.