Egész nap ez megy, amit láttok. Ide-oda forog, vagy újabban inkább zuhan, négykézláb nyomul és a legfrissebb, hogy ülni tanul. Hihetetlen cuki, mert megtartani még egyáltalán nem tudja magát, mégis szinte egész nap ezt a mutatványt gyakorolja: kitolja oldalt a fenekét és megtámaszkodva félig ül... Néha sikerül hasra visszamentenie magát, néha viszont oltári nagyon esik, ami ha épp a parkettán van (nem azért mert én oda tettem, hanem mert ő oda fészkelődte magát), akkor igen kellemetlen is tud lenni. Hát így vagyunk mostanában.
2009. szeptember 11., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én már ki vagyok okosodva... Szóval úgy a tökéletes, ha kitámaszt, nem kell még egy jó ideig támaszkodás nélkül ülni. A támasztás legalább annyira fontos az idegrendszer fejlődésében mint a mászás. Büszke vagyok a Bobóra!
VálaszTörlésHú nagyon beindult Bobó, nagyon-nagyon ügyes! :-)
VálaszTörlésTök ügyes!:) Zalán sehol nincs még Bobóhoz képest. Nem lesz olimpikon a drágám, inkább elméleti szakember, ahogy a védőnőnk mondta. Aki szerencsére sokkal sokkal normálisabb, mint a tiétek. Szerencsére van ilyen is, szerencsére... :)
VálaszTörlés