2012. december 30., vasárnap

Legszebb üzenet

Tegnap apjánál aludt, ilyenkor együtt fetrengenek a nagyágyban, focimeccset vagy dartsot nézve, amíg csak Kicsiúr el nem álmosodik.
Eközben én ültem a Bazárban fejemet támasztva, majd Bobó tollbamondásával befutott az egyetlen üzenet, aminek szívből örültem:
"Kívánunk neked szép estét és azt, hogy legyen szép szíved, amivel mindenkit szeretni tudsz, de pláne nem a rossz embereket."

Ámen.


2012. december 27., csütörtök

Karácsonyi kotyvalék

- Mama, miért nem kaptam szerinted plüss pumát? Azt gondolta a Jézuska, hogy nem igazán vágytam rá?

Bobó egyik legjobban egy Lolka bolka dvdnek örült, amit a szomszédból kértem kölcsön, de nincs rajta olyan rész, ami nekünk ne lenne meg, de mégis...

- A Lolka és Bolka az maga a mese!

- Hol a papucsom, Mama?
- Apánál maradt, ne keresd.
- Akkor ellopta a papucsomat.

 Rengeteg nagyon cuki ragozása van, amiket jó lenne mind lejegyezni, de nyilván lehetetlen. Most egyet kivételesen egyből leírtam:
- Nem szabad, hogy beleessen a vízbe, vagyis bármi olyanba, ami folyadékony.

Ordítok vele, hogy miért kell mindennel ellenkeznie, és mi lenne ha néha-néha valamiben együttműködne velem, és nem értem, miért van ez.
- Én ilyen vagyok, Mama.
Erre nem tudtam mit mondani, (sajnos).

Ma reggel (is) átrohant hozzám, ilyenkor beugrik mellém, odabújik, kifliződik, de sajnos csak két másodpercre is. Ma rámnézett mosolyogva, majd közölte:
- Milyen büdös vagy, Mam. Lehet, hogy a szád.
Én meg remélem, hogy csak az.

Este fél 10:
Mi az a mohapázsit? Gyere ide és mondd el.

Ja, és fontos megemlítenem, hogy a Télapóval ellentétben, akivel szemben nagyon gyanakvó és hitetlen, egyelőre úgy tűnik a Jézuska-mesét hiszi. Játékba beleszőve párszor megkérdeztem, hogy honnan van ez a fa, meg a sok ajándék, mindig Jézuskát válaszolt. Néha elmélázik, hogy hogyan cipekedik az angyal, illetve, hogy vannak-e segédangyalai (szerinte a fát csak így tudta elhozni), de alapvetően elhiszi, és tetszik neki, hogy angyalok hozzák a szeretetet és az ajándékokat. Minden mesét próbáltam neki úgy előadni, hogy a Jézuska szimbolikusan behelyettesíthető legyen, és úgy máris nem hazugság a történet, hanem nagyon is valódi.
Az ajándékokon kívül a mézeskalács a sztár idén is, kétpofára tömi (pedig idén sem lett túl jó, viszont együtt sütöttük, ami isteni volt, mert nálunk példátlan módon aktívan és lelkesen vett részt benne, olyan két órán át lekötötte, és még másnap is sütni akart...). Az ajándékok eléggé betaláltak szerencsére, a társasjátékok nagyon tetszenek neki, a golyópálya is, a könyvek és diafilmek is jók lettek, a luxuspárduc totálisan hidegen hagyja (hálistennek, mert csak 1890 ft. volt), viszont amivel - ajándékok ide vagy oda -  mégis a legtöbb idejét tölti: továbbra is az eszköz nélküli állatos vagy lolkabolkás szerepjátékok: ugrál, pattog, morog, prüszköl, nyuszifület, szarvat, agancsot csinál magának, dirigál, szerepet oszt, ide-oda röpköd a földgömbön az égtájak és éghajlati övek között, folyton valami állat, vagy kincsvadász vagy kedves tolvaj, és folyton bevon(na) minket is, ami bevallom, nem minden hangulatomban olyan örvendetes. Társasozni, rajzolgatni, kártyázni, beszélgetni bármikor és bármeddig tudnék, két lábon ugrálni, brekegni, hason csúszni, sárbaqn hempergőzni, bevallom, nem mindig. Na ezekből a nem mindig-ekből vannak a konfliktusaink. 







2012. december 25., kedd

Ünnepi viselet

Szemeimet a fröcsögő olajtól, frissen mosott hajamat az olajszagtól védtem, Bobcinak viszont nem sok mentsége van rá, hogy miért napszemüvegben nézett tévét.





Viszont elmondani nem tudom, milyen gyönyörűség volt vele végignézni majdnem az egész Mary Poppinst!! Na, jó, csak egy órát belőle, de a legjobb egy órát. Nem is hittem volna, hogy érdekli, leköti, csak megörültem neki a tévében, és leültem elé egy percre, de ő is ottragadt.


2012. december 22., szombat

Angyali üdvözlet

- Boti, ha itt teremne most egy jó tündér, és azt mondaná, hogy bármit kívánhatsz, valóra váltja, mit kérnél tőle?
- Azt hogy legyen egy jó szíve, amivel mindenkit szeret.
 

2012. december 18., kedd

Halálmese

Nehéz napokat élünk. Életem azt hiszem érzelmileg legtermékenyebb, legintenzívebb két hete van mögöttünk, és még nem is vagyok teljesen kinn ebből a folyamatból, de három napja mondjuk már mintha kicsit jobban lennék. Volt egy hét, amikor a halálfélelem- és a halálvágy között őrlődtem, főleg az előbbi javára, de életemben először érintett meg az utóbbi is.
Amiért ezt most ide írom, az "csak" az, hogy édes drága, érzékeny Bobókám (akinek a szavak szintjén ebből nyilván semmit nem kommunikáltam) ezekben a napokban állt elő a kérdéssel nekem az egyik este:
- Mama, te mikor fogsz meghalni? - kérdezte legörbülő szájjal.
Első nap azt válaszoltam neki, hogy nagyon sokára, majd amikor már nagyon öreg leszek, és már ő is nagyon nagy felnőtt lesz. Aztán rájöttem, hogy ez nem elég jó válasz.
Másnap is előszedte, de akkor már sírt is. Egyre csak azt kérdezgette, hogy mikor fogok meghalni, és ha én meghalok, akkor ki fog róla gondoskodni. Elmondtam neki, hogy én erről azt gondolom, hogy akiket szeretnek, és akik szeretnek, azok sosem halnak meg igazán, és örökké élnek a szívünkben. Elmondtam neki, hogy Öreganya és Öregapa például már meghaltak, de a szívemben tovább élnek, és akármikor ha szeretnék velük lenni, ott megtalálom őket. Erre mit mondott?
- De én nem akarom, hogy csak a szívemben élj. Azt akarom, hogy egészen élj.
És sírt. Nem volt mese, ki kellett neki mondanom (ami nagyon nehezemre esett jelen állapotomban, és egyben hatalmas tanítás vagy mi is volt...), hogy amíg neki szüksége van rám, addig maradok, és ígérem, hogy nem fogok meghalni. Pokolian nehéz volt ezt felelősséggel kimondani, meg is fontoltam, mielőtt ki tudtam mondani. Az életben soha nem szegtem meg Bobónak tett ígéretemet, most sem akartam felelőtlenül ígérgetni, de én is nehezen hittem, hogy igaz, amit mondok. Pedig muszáj lenne hinnem. Hihetetlen tanítómesterem ám a gyerekem. Az is foglalkoztatja, hogy ő meghal-e. A minap közölte, hogy nem akarja, hogy legyen meghalás az életben. Nagyon-nagyon érdekes ám, és egyben riasztó is, hogy most amikor én annyira kihúzódtam a valóságból és az életből, mint még soha, és a teljes létbizonytalanságba sodródtam érzelmileg, és nem voltam-vagyok jelen most neki érzelmileg, akkor pontosan meg is érzi ezt, és még szavakba is tudja foglalni, és még meg is találja az ehhez pontosan illeszkedő fogalmakat. Nekem ez megdöbbentő, és ha egyszer kijutok ebből a folyamatból, akkor remélem még a mostaninál is pozitívabbként fogom ezt a párhuzamot, Bobó bölcsességét és ennek a szépségét látni.



2012. december 12., szerda

Kis filozófusom

- Miért van a szarvas nevében az, hogy szar meg vas, mivel a vas az egy anyag, a szar meg ami a fenekünkön jön ki?

- Ki fog rólam gondoskodni, ha te meghalsz? - kérdezte, majd elsírta magát. 








2012. december 5., szerda

Erdélyi Botond levelét megírta*

*Tollba mondta.



Azt mondta: "szánkót nem biztos, hogy hoz a Jézuska, mert azt lehet, hogy nem bírja el."




Aztán leült Lolka és Bolkát nézni.


Kiegészítő levelet kell(ene) küldenem a Jézuskának: megkapta ugyanis a Télapótól ezt a könyvet, és kéri a folytatását.



Lassan lépked Télapó

Bobó "romantikus" lelkéről sokat elárul az alábbi sztori:

"Képzeld, volt ma nálunk az óvodában egy bácsi, aki beöltözött Télapónak. De biztos, hogy nem az igazi Télapó volt, mert egy bácsi volt, és még a ciőpője sem valódi Télapó cipő volt, hanem egy sima bakancs."

Az igazit egyébként nagyon várja, lázban ég, minden nap számolja a naptárban, hogy hányat kell aludni, ma reggel úgy felragyogott az arca, mikor mondtam, hogy este már ki kell készíteni a bakancsot (tavaly elfelejtettem), hogy csak na. A minap előhozakodott vele, hogy mi az a virgács. Elmagyaráztam neki, közölte, hogy ő is szeretne. Hát, lesz neki.

Énekli a Télapós dalokat (nagyon szépeket tanultak az oviban), mondja a mondókákat, eléggé rajta van most az ügyön. 

Minden este az ágyában altatódalokat kér, és a végén ő is elénekel párat, köztük mindig ott van ez is, ez a kedvence, nekem is:

Hegyen, völgyön mély a hó-
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog-
Puttonyába' mit hozott?
Mindenféle földi jót,
Dundi diót, mogyorót.

Óvodában mégegyszer járt a Mikulás (?), erről a következőket mondta el hősünk:
"Azt hittük először, hogy ez sem az igazi Télapó, de aztán kiderült, hogy ő az igazi volt, és egy krampusza is volt, akiről először azt hittük, hogy gonosz, aztán kiderült, hogy csak csibészkedett, amikor ellopta a Télapó zsákját."


2012. december 4., kedd

Hőslovag


Tegnap már jöttünk ki a csoportból, mikor láttam, hogy a szoba sarkában Kinga (Boti szerelme) sír. Mondtam Bobcinak, hogy menjen oda megvigasztalni. Odarohant, odahajolt, annyit hallottam, hogy megkérdezte, hogy "Miért sírsz?", majd azt láttam, hogy belerúg az A. Máté nevű csoporttársukba.

Megmondom őszintén, büszke voltam. Egyelőre szó nélkül hagytam a látottakat.

Aztán este hazafele lötyögtünk a trolin, valahogy szóba került, hogy A. Máté és Bálint milyen durvák, sokat verekszenek, szó esett a büntetésekről is, és ennek kapcsán előszedtem, hogy láttam, hogy megrúgta Mátét, és bár tudom, hogy rendességből rúgta meg, de mondtam, hogy így ő is durvaságot csinál, egy kicsit ez is rosszaság, és okosabb, ha szavakkal védi meg, akár magát, akár mást. Erre Ő:

- Mama, én csak biztosítottam A. Mátét, hogy soha többé ne bántsa a Kingát.





2012. december 2., vasárnap

60 perc nyugalom ára


2012. december 1., szombat

Esti csendben

- Na, végre-valahára lefekhetek már, és nyugodtan pihenhetek. - mondta hősünk nagyot sóhajtva, mintha én tettem volna kötelezővé, hogy kiolvassa az állatok lexikonát,

- Na, énekelj nekem altatódalt, és közben nézd, hogy szunyókálok nyitott szemmel. 
- Hogy van visszafordított nyelven (=visszafele) az h fognyűvó manó?

- Nyitott szemmel álomba szenderültem, nézd!
- Rücsök van a gatyámban!!
Gyanítom, 11-ig ébren lesz és addig még elhangzik néhány gyöngyszem...
(Negyed 12-kor aludt el....)