Lassan lépked Télapó

Bobó "romantikus" lelkéről sokat elárul az alábbi sztori:

"Képzeld, volt ma nálunk az óvodában egy bácsi, aki beöltözött Télapónak. De biztos, hogy nem az igazi Télapó volt, mert egy bácsi volt, és még a ciőpője sem valódi Télapó cipő volt, hanem egy sima bakancs."

Az igazit egyébként nagyon várja, lázban ég, minden nap számolja a naptárban, hogy hányat kell aludni, ma reggel úgy felragyogott az arca, mikor mondtam, hogy este már ki kell készíteni a bakancsot (tavaly elfelejtettem), hogy csak na. A minap előhozakodott vele, hogy mi az a virgács. Elmagyaráztam neki, közölte, hogy ő is szeretne. Hát, lesz neki.

Énekli a Télapós dalokat (nagyon szépeket tanultak az oviban), mondja a mondókákat, eléggé rajta van most az ügyön. 

Minden este az ágyában altatódalokat kér, és a végén ő is elénekel párat, köztük mindig ott van ez is, ez a kedvence, nekem is:

Hegyen, völgyön mély a hó-
lassan lépked Télapó.

Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.

Kampós botja imbolyog-
Puttonyába' mit hozott?

Mindenféle földi jót,
Dundi diót, mogyorót.

Óvodában mégegyszer járt a Mikulás (?), erről a következőket mondta el hősünk:
"Azt hittük először, hogy ez sem az igazi Télapó, de aztán kiderült, hogy ő az igazi volt, és egy krampusza is volt, akiről először azt hittük, hogy gonosz, aztán kiderült, hogy csak csibészkedett, amikor ellopta a Télapó zsákját."