2010. július 29., csütörtök

Villámbejelentkezés a bozsoki kultúrház E-pontjából

Tettem fel több képet a facebookra és mivel Ákos öcsém itt liheg a nyakamba a kultúrházban, át kell adnom a helyet, farkastörvények uralkodnak. Röviden annyi, hogy nagyon jól érezzük magunkat, az idő fos, de nem szegi kedvünk, naponta másfél órát töltünk el a lovardában, Bobó már lovon is ült (!!), folyton oda akar menni, etet, simogat, rohangál; testvéreim és anyukám szenzációsak, kinyalják a Kicsiúr seggét, zabéá egész nap, nass-ügyben kontrollt vesztettem; a háziállatoktól extázisban van; a tóban mellig érő vízben rohangál egyedül (ha jó idő van), tanul motorozni; naponta ezer kavicsot dob a patakba; mondja, hogy "Agyi" (Nagyi) és "Hgi" (Hugi), Áki  "JAjjjajjaaajjj", Bálint "Bá", Bence "Bé". Itt mondta először, hogy autó és azóta minden egyes autót megnéz és mondja, hogy autó. Hát, így. Vasárnap megyünk haza. Addig is csók!!!!


2010. július 18., vasárnap

Bobószókincs-17. hónap FRISSÍTVE

Hihetetlen, hogy szép lassan Bobó is beszélni fog, egyre több mindent ismétel meg és mond magától. És jelentem, a segglyukat is és a segítséget is megúsztuk, nem ezek lettek az első szavai.




Folytatásos bejegyzés lesz, mert a babanaplót már semennyire nem írom, így idekerül ez is. Majd kiprintelem és beleragasztom, az ér??

17. hónap:

Amiket magától mond, arra, amit jelent: baba, Mama, Apa, nem, cica, anya, hoppáhoppá, pepe (jesszum pepi, ha ledob valamit), tente, pápá, bíí (busz), autóra berreg, mááá (jézusmária, ha ledob valamit), hab, Abi (Abigél), Emma (játszótéri kislányok), Atti (Attila-Miskolcon), ába (lába), eme (szeme), tete (teteje), bi (bika), hamm, (bárány), zübra/höbö (zebra), ama (alma), csicsa (csit-csat), csusz (csúszik), néne (néni és bácsi), (pénz), méé (még egy vmi), bálbál (maszkabál), ámi (szalámi), papa (paprika, miúmiú (miú-miújság). 

Állathangok, amiket magától használ (ez most megugrott végre-fél éve hápogunk, nyávogunk hiába): ugat (nem vauvau, hanem ugat, nem tudom leírni, hogyan), hápháp, áá-áá (=iá), brumm-brumm, sziszeg a kagyóra, de sajnos a gyíkokra is, sőt, egyszer egy állat farkára is elkezdte..., múúú, a nyelvvel klaffog a lovacskára, halacskára cuppog (-az volt az első), cincin (furán mondja), morog tirgrisnél, oroszlánnál, párducnál, táá-táá-táá (kárkárkár).

Amiket megismétel, ha mondom neki és épp van kedve: Erzsi, Öcsi, gyere, hangya, jaj-jaj, autó, Bobó, epe (eper), enni, inni..........folytköv.

17. hónap

Amiket magától mond, arra, amit jelent: hattyú, tó, hangya, autó, tatto (traktor), Bobó, Zszsa (anyám), Bá, Áti, Hgi, innó (innivaló), ennó (ennivaló), Juja (Juli), áma (rendszám), huhhuhu (vonat), Hecce, Hecci (Herceg nevű ló), cici, popó, hidi (híd), bubi (buborék), tata (kakas), tyú (tyúk), pipi, (teljesen magától kezdte el pipinek hívni a kiscsibéket, néha a tyúkokat is), (tőgy), ima (gumicsizma), jijja (villa, lila, Lilla), homá (szamár), áccéccé (játszótér), otyu (joghurt), ide, oda, nennyó (=nemjó, vmi nem sikerül, elromlott, nem tetszik neki), hopi (hoppáré), pupu (teve), sas, néha sasa (sas), eje (elefánt), izsá (zsiráf), hattyú, bubo (buborék), hoja (róka), tucc (strucc), épa (répa), háó (haló),  dido (dingó), zsi (rizs), hagya (hangya), henyó (hernyó), tatu, hinta, idide (add ide), höccsö (hörcsög), búbó (búbosbanka), zi (víz), iba (liba), ibe (csibe), cscs (csüccs), ebé (ebéd), icsi (Öcsi), izsi (Erzsi), ide (hideg), me (meleg), jájó (Ráró), bájó (Báró), duda, hajó, nínónínó, homo (homok), ádda (járda), utte (úttest), hoddo (hold), tető, mintettö (mindkettő), Acci (szomszéd Laci), ...

Állatokból biztos kimarad valami, rengeteg sokat tud belőlük.

Amiket csak ismétel, de magától nem használ: ippipi (icipici), ssza (szia), heó (heló), hagydabba (nem tudja mit jelent, csak Hugi megtanította neki mondani).

Aztán ilyenek vannak még:

-Hogy hívnak?
-Bobó.

-Apát hogy hívják?
-Zi. (Zoli)


Olyan is elhangzott már, hogy "oda nem" (mutat az úttestre); homá ni (=a szamárnak nincs, pl. tőgye);ezek már mondatkezdemények...leszakad a pofám tőle.
Ha számolunk, én kezdem, hogy egy, ő mondja a kettőt (tettö), hármat (hámm), négyet (né) , ötöt (öt). Ha két valamit fog, akkor mondja is magától, hogy kettő. A többit még nem tudja, csak sorban mondja, ahogy hallani szokta.
Mesékben, mondókákban, énekekben sok szót előre mond, fantasztikus. Egyre jobban figyel a zenék szövegére és ha olyan szót hall, amit ismer vagy megtetszik neki, megismételi, mondogatja, nekem fel sem tűnnek, ő meg kihallja a zenéből. 
Ma hosszú idő után megint könnyet csalt a szemembe:  fürdés után öltöztetem, mondom neki, hogy " most feöltözünk, utána meg elolvassuk a....." itt a szavamba vágott h "attató" ( =altató). Beszartunk rajta.
Állathangokban újdonság a kukorékolás és a brekegés. Frankón kukorékol és brekeg. A fókát és a farkast is nemrég tanulta meg, utóbbira hosszan úúú-zik, előbbi: u-úú-úú. A majomnál: úú-úú-áá-áá, gorillánál veri a mellkasát, Bálint tanította neki. Baglyot is tudja végre.
A cumi valamiért "pi" lett, kíváncsi vagyok hova alakul.

2010. július 16., péntek

Fürdőbugyi

A Rákosligeti turkálóban szerváltam, kb 100 forint lehetett, van egy Peter Rabbit-es is, sztár mindkettő. A képen láthatóba ma már bele is kakilt nagyszüleimnél*, így az is kiderült, hogy benn tartja a cuccot, tehát emberek között is vállalható lesz, úszópelus helyett. A virágos kalapja pont olyan színű, mint a bugyi, a víziszandálja is narancssárga-türkizkék, továbbá van egy fehér kalapja, amin ugyanez a nyuszi van, állítólag valami mesefigura, az életben nem hallottam róla, Dick Bruno????? Már csak a szandálhoz való H&M-es napszemüveg kellene- ami nem is értem, hogyan kerülhette el a figyelmem a múltkor, mikor a szandált vettem-, és azt hiszem ő lesz a legtrendibb-legillősebb tizenhathónapos a strandokon. Mehetünk nyaralni!

*A történeti hűség kedvéért leírom: reggel egy fenti teraszra kakilással indított, majd a fürdőbugyiba, végül délután a lenti teraszra egy ülőpárnára. Kíváncsi vagyok, nagyszüleim mikor tiltják be a csupaszon rohangálást. A pisiléseket nem jegyzem.

2010. július 14., szerda

DOOL


  • Ez a meleg kikészít minket. Győzőt legeslegfőképp, naponta ötvenszer hagyja el valami ocsmányság a száját ezügyben, engem igazán nagyon csak az zavar, hogy se este, se éjjel, se hajnalban nem hűl le a levegő!!! Minden egyes ablak nyitva, de semmi légmozgás, semmi friss, hűvös levegő. Mindennek tetejébe a klímánk is szarakodik, lehet, hogy nem segít az a sokkilós tárolóháló, amit a falból kiálló kábeleire aggattam, hogy eltakarja?!! Bobón eddig nem vettem észre, hogy zavarná a hőség, halál nyugodtan képes állni a tűző napon, ha épp ott van mondjuk a csap a játszótéren. Persze izzad nagyon szegény és folyton vakarózik, de egyelőre úgy látom, viseli.
  • Ha már Bobót említem. Ma kibújt a hetedik foga. Felül egy kihagyással a meglévők mellett. Se egy sírás, se egy áttombolt éjszaka, semmi, lapítok is, nehogy elkiabáljam. Rágni ugyan így sem tud jobban, mert alul továbbra is csak kettő van neki. Több, mint három hónap telt el a hatodik óta, jó lenne ha kicsit felgyorsulnak már az események a szájában, mert szeretnék már pontot tenni az ügy végére. 
  • Ha már az alvást említem. Erről külön akartam írni, de most idekerül. Szóval az van, hogy Botondunk ugye finoman szólva is rossz alvó volt, icipici kora óta feszegeti a szervezetem állóképességét, ébredései száma jóval több volt a megengedettnél, úgy 3 és 8 között ingadozott. Részletezhetném, hogy ez mennyire nagyon kimerítő volt, de most nem teszem, pedig szeretek erről panaszkodni. Egy hónapja -nem tudom mi ütött belé- egész jókat alszik!! Egyre gyakoribb, hogy egyáltalán nem ébred fel, de az egy-ébredős éjszaka a leggyakoribb, a maximum mostanában pedig három volt és már rinyáltam is, hogy milyen borzasztó éjszakám volt, úgyhogy asszem el vagyok kapatva... Mindezt nagyon halkan és zárójelben és titokban mondom el nektek, mert rettegek, hogy visszatér a régi Bob és kelt megint félóránként. Eddig azt hittem, a fogai szünetelnek és azért alszik jól, de ezek szerint ugye nem, ugyanis ma éjjel speciel megint egyszer sem ébred. Isten tartsa meg ezt a jó szokását!
  • Ha már Istent említem. Én nem hiszek benne, de Nagypapámék igen. Nagypapám elég rosszul van. Benn laknak ugye az otthonban, de sokat volt kórházban az elmúlt időben, folyton tüdőgyulladása van, pár hónapja nem eszik és nem iszik, száll ki belőle az élet. Valamelyik éjjel azt álmodtam, hogy Öregapa felhívott és azt mondta, hogy 3-4 napja van hátra. Remélem nem így van. Nagyon rosszul állok a halál-kérdéssel és nem is akarok ilyesmin merengeni, de folyton ott motoszkál a fejemben, hogy vajon mennyi ideig bírja még tartani magát, mikor adja fel a küzdelmet, mikor marad magára nagymamám és mikor kell nekem szembenéznem azzal, hogy a családomban eggyel kevesebben leszünk. Eggyel kevesebb ember fog értem aggódni, eggyel kevesebb ember fog szeretni és eggyel kevesebbet szerethetek én, eggyel kevésbé lesz fontos bármi, amit csinálok. 86 éves múlt, csoda, hogy eddig bírta. Ennek ellenére szeretném ha maradna. Még sokáig.
  • Aztán: nemsokára megyünk nyaralni anyukámékkal ide. Nem tudom meddig leszünk, attól függ, hogy bírjuk a stresszt. Én: kiscsaládom /Anyukámat, illetve Bobó a nyüzsgést, sok embert, sok programot. Egy hét minimum, de akár két hét is lehetne, ha jól érezzük magunkat, majd a kultúrházból írok villámhíreket.  
  • Kedd este új hagyományt indítottunk útjára: folyosó-partyt tartottunk a felettünk lakó szomszédainkkal. 11 körül elkezdtünk pánikolni, hogy messze még a rikiki játszma vége, úgyhogy kettesével haladtunk visszafele, hogy aludni is tudjunk. Megint egy bizonyítéka, hogy öregszünk. Mindegy, jó volt.

  • A végére maradt egy blog-szolgálati közlemény: előfordult olyan veletek, hogy írtatok kommentet, de nem jelent meg a blogban vagy csak Jutki a béna? :)
  • Ja, és még a szúnyogokat akartam kicsit szidni nektek, de arra már nem maradt időm, mert a csípéseimet is meg akartam számolni hozzá, de már kettőt látok a fáradtságtól, úgyhogy inkább lefekszem, amíg nem ébreszt fel vagy a munkából hazajövő uram, vagy a meleg vagy az egyszál pelenkában alvó hétfogú. Jónyolc.

2010. július 11., vasárnap

Külön Nagymamámnak*

*és Judit is értékelni fogja. 

Szóval Nagymamámnak, aki számtalan körben kezdeményezett velem meddő vitát arról, hogy mikor kell elkezdeni a bilire szoktatást. Nagyon nem értettünk egyet és mindig emelkedett vérnyomással zártuk a beszélgetést-legalábbis részemről. Legutóbb akkor merült fel a kényes téma, mikor Nagymamám meglátta itt a blogban a videót, arról hogy Bobó egyedül iszik pohárból és telefonban közölte velem, hogy ő sajnálja szegény gyereket, mert :
 "olyan nehéz lehet az a pohár és még tej is van benne!!!!!",
"irreális dolgokat vársz el ettől a gyerektől, anyukám",
"szegénynek még a lépcsőn is egyedül kell felmennie", 
"mindig elfelejted, hogy ez a gyerek még csak tizenöt hónapos, nem szabad ilyen dolgokat csinálnia!"

Ezek után kicsit félve, de megkérdeztem, hogy szemben a fentiekkel viszont szerinte már bilibe kellene kakilnia?!?!??!!?! A válasz rövid és határozott igen volt. Ezúttal nem bonyolódtam érvelésbe, csak elhümmögtem egy ahá-t. Nagymamám pedig véleményét megtoldotta azzal, hogy már egyenesen le is késtem arról, hogy Bobó valaha bilire szokjon, mert már túl nagy hozzá. Régesrég el rá kellett volna szoktatnom, ezek után már nem fogja tudni mire való az, mit várok tőle. 

Na, továbbra sem értünk egyet, de Drága Imádott Nagymamám, ha olvassátok a blogot, ezt kapd ki:

Ma először elővettem a -nem mellesleg tőle kapott - bilit és ráültettem. Közben meg persze mondtam a körítés-szöveget mellé. Itthon medencézett ugyanis az erkélyen és bár pisilni kijön belőle (szőnyegre, parkettára), és tudja is mit jelent a pisilés (még mondja is, hogy psssss), gondoltam teszünk egy próbát. Szívesen ráült, de persze se nem ücsörgött ott hosszasan, se nem kakilt/pisilt bele, viszont nagyon tetszett neki, ide-oda hordozta és folyton ráült meg felállt róla.



A továbbiakban a mai itthoni "szegény ember vízzel főz"-jegyében telt medencés délelőttünkről közlünk fotókat. Kicsi az erkély is, a medence is, de szerencsére a gyerek is, úgyhogy őt cseppet sem zavarta. Sőt.

2010. július 10., szombat

Varázsnagyi




Végre egy jó kép?


( Bobek fülét nem madár szarta le, hanem rázókeverék van rajta. )

2010. július 6., kedd

Csak ze ne legyen

Győzőnek tavaly karácsonyra egy Mp3 lejátszót vettem.

Idén karácsonyra FM transzmittert, hogy az autóban is tudjon kedvére való zenét hallgatni, mert a rádióból nem olyan szól.

Ma a következő albumokat találhatjátok meg ezen a bizonyos Mp3 lejátszón:

Cypress Hill: Rise up
Gryllus Vilmos: Dalok 1
Gryllus Vilmos:  Dalok 2
Gryllus Vilmos: Dalok 3
Gryllus Vilmos:  Dalok 4
Gryllus Vilmos:  Maszkabál
Kaláka: Az én szívemben boldogok a tárgyak
Kaláka: Hol a nadrágom?
Halász Judit: Kép a tükörben
Halász Judit: Boldog születésnapot!
Regélő
Tanuljunk játszva: Erdő, mező állatai
Tanuljunk játszva: Ház körüli állatok

Hogy a fenti gondolatmenet szerint ezek lennének a Győzi kedvére való zenék??? Egyáltalán nem. 
Igaz, igen gyakran fütyörészi a Maszkabál skótját például, vagy az Alma együttes Ma van a szülinapom-ját, tehát lehet, hogy mégsincs ellenére az összeállítás.
Mentségemre legyen mondva, holnap kétórás autóútra indulunk-nem alvásidőben, minden eszközt be kell vetnem. Az arány azért általában jobb szokott lenni. Botika térhódítása mindenesetre lenyűgöző.

2010. július 4., vasárnap

2010. július 2., péntek

Dagadt vagyok, és öreg, és akkor mi a f*sz?!

Mintha a gyerekszülés és szoptatás nélkül nem lett volna elég bajom a testemmel.

Több síkon közelítem meg a témát. Vigyázz, kész, rajt!

Először is, eszembe jutottak a testképzavaraim.
  1. Tizenhét évesen volt egy anorexiás majd  egy bulimiás korszakom, semmi kórház vagy egyéb extremitás, szimpla kis kamasz testképzavarok.  Mindenki szörnyülködött, hogy milyen sovány vagyok. Én meg ugye dagadtnak láttam magam és tovább akartam fogyni. Utólag visszanézve az akkori önmagam (Judit: English for You videók), jól néztem ki, csinos voltam. Azóta is visszasírom az anorexiát és mindig vissza akartam esni, de nem sikerült. Még nem adtam fel a reményt.
  2. Tavalyelőtt kitaláltam, hogy anyukámnak minden tesóm és én is rajzoljuk le magunkat anyánkkal, keretezzük be, ez legyen a karácsonyi ajándék. Az én rajzomon én aránytalanul vékony lettem a többiekhez és önmagamhoz képest is. Kit akartam átverni? Akkor már bőven sok túlsúly volt rajtam. Azóta is nyomaszt, hogy miért rajzoltam magam ilyen vékonyra és miért nem látom be, hogy dagadt vagyok és öreg ("és akkor mi a f*sz?"). Azóta ha önmagam rajzolom, kínosan ügyelek, hogy kellőképp széles legyek.
  3. Aztán itt a jelen. Ésszel felfogom, hogy d.v.é.ö.(é.a.m.a.f), de tíz tükörbenézésből még mindig van pár alkalom, mikor nagyjából elégedetten fordítom el a tekintetem. Már megint hárítok. Aztán viszont  meglátom magam a rólam készült fényképeken és koppanok. Azonnal cenzúrázom, azonnal törlöm, még a lomtárból is és ha tehetném a gyökérfájlokból is törölném, nehogy véletlenül akár Győző is meglássa, másokról nem is beszélve. A tegnapi fürdőruhás fotósorozat kegyelemdöfés volt. Szóval, ez most nem is tudom, hogy testképzavar-e (testkép zavar mindenképp), mert azt gondolom sajnos most látom magam reálisan. Csak megdöbbentő, hogy ezek szerint mások is ilyennek látnak, de a tükör miért más, mint a fotó??? Ráadásul csak az itthoni tükör csal, ugyanis ha pl. boltban próbálok ruhát, az öltözőfülkében rendszerint öngyilkosságot fontolgatok, annyira rémes a világítás és/vagy a tükör.
Aztán eszembe jutott a következő L'art pout l'art jelenet-részlet, amin kb tíz éve röhögünk, a minap viszont belém nyilallt, hogy ha magamról kellene hasonló összefoglalást írnom, egész hasonló hangulatú lenne: 


"Osztályfőnök Úr.: Testi felépítésemről a következő ábra nyújt felvilágosítást. (Egy szemléltető ábrát görget le a táblára. Rajta egy csontkollekció*) Bőröm sok helyen petyhüdt, izmaim fejletlenek, végtagjaim vékonyak, különös tekintettel a felkarra, alkarra, a combra és a vádlira. Ezek között találhatók ezek az iszonyú gumók. Hajam korpás, fogaim szuvasak. (Sipőcz jelentkezik) Tessék!
Sipőcz.: És az osztályfőnök úr hónalja?
O.: Büdös! Egyetlen pozitívum hozható fel velem kapcsolatban, az, hogy elég gyakran maszturbálok.


 *inverzben értendő természetesen. Sírni tudnék.


Aztán itt van a Willendorfi Vénusz. A kép önmagáért beszél.

Aztán.





A fenti adottságaimat megfejeltük tizenegy hónap szoptatással.   
Mindig is azzal nyugtattam magam amiért nem pamelaandersoni idomokkal áldott meg az ég , hogy legalább sose fognak lógni, hehe.
Ha valaki nem érti mire célzok, az tekintse meg a mellékelt szemléltető ábrát, de ne ijedjen meg, ennyire azért nem durva a helyzet (illetve remélem, hogy ez esetben helyesen ítélem meg a paramétereim és nem egy újabb testképzavarról van szó, mert akkor Botibaba ide vagy oda, a Dunába vetem magam). Egy blogban felmerült a minap a szoptatás kontra szépség téma, én persze a szoptatás mellé tettem a voksom, viszont nem esett jól hallanom az egyik kommentelő tollából azt a kifejezést, hogy tragédiamellű. Nem rám írta, mégis azóta itt cseng a fülemben. Sírni tudnék. Némiképp vigasztalóak viszont Judit szavai:
"ha megnézünk 2 ötvenéves nőt, akik közül az egyik szoptatott, a másik meg nem, nem hiszem, h megmondanánk, h melyik melyik." Ennyi. Csak el kell érnem e nemest kort.

Sok mindenre kellene pénzt gyűjtenem, de ahelyett, hogy csökkenne a lista, újabb taggal bővült: boob job. Angolul még vagányul is hangzik, nem?

Vagy: Gyűjtsek repülőjegyre és költözzünk Kenyába, ahol ezek a fotók készültek?? 
Ott egész jó nőnek érezném magam és az sem lenne baj, hogy folyton piszkos a lábam -a játszótéri homoktól és a ruhám - a Bobó által belémkent dolgoktól. Talán még a lábkörmöm sem kellene lakkoznom. Győzővel elkapirgálnánk a porban ücsörögve, míg Bobó gyökereket rágcsálna és vizet nyerne állatürülékből, hogy ne haljunk szomjan. Az sem számítana, ha a köldököm még a mellemnél is lejjebb érne- a porba. De szép is volna! Szavannák, fekete nők, o-óóó-óóó Afrika!
Meg is érkeztem oda, amit úgy hívunk, hogy tanult tehetetlenség: hogy nem is én vagyok a hibás, amiért nem kezdek el sportolni és fogyókúrázni, hanem a társadalom, a média, a korideál. Csak én vagyok helikopter.


Akinek hosszú és kusza ez a bejegyzés, olvassa el a rövidített verziót a sortörés után, a lényeg abban is benne van.