Rosszcsontosodik

Csak két eset az elmúlt napokból, amely mindegyikéről érdemes lett volna fotót készíteni, de valamiért kivételesen elmaradt.

Egyik délután, én naiv, azt hittem, hogy édesdeden alszik, majd gyanús lett a dolog, mert néha mintha hangocskák szűrődtek volna ki a walkie-talkie-n keresztül. Egy ideig nem törődtem vele, később belestem a kulcslyukon, majd benyitottam. Nos, a következő látvány fogadott: Bobek berántotta az ágya végében lévő pelenkázóról a pelenkázólapot, vele együtt az összes pelenkát, krémet, kenőcsö, fülpiszkálót, seggtörlős dobozt, walkietalkie-t és ott csücsült a káosz közepén és játszott a zsákmánnyal. Belőlem persze kipukkant a röhögés és nagyvonalúan elnéztem neki, hogy úgyahogy van kihagyta a délutáni alvást. Kicsit X-aktás egyébként a sztori, mert nem éri el a pelenkázólapot....de valahogy ezek szerint mégis....Imádom. Másik délután a földön garázdálkodott és tőle szokatlan módon sokáig néma csöndben volt. Örültem a fejemnek, tettem-vettem, pakolásztam, jó messzire elkerültem, nehogy kizökkentsem, majd kb 20 perc múlva közelebbről is megnéztem, mi a szöszt csinál. Megszerezte a virág spriccelő izét, valahogy letekerte kicsit a fejét és a kifolyt vizet kente szét a parkettán, lotyálta, paskolta, természetesen tetőtől talpig csurom vizesen a hideg parkettán. Imádom. Na, ezt a két terepasztalt fröccsöntse ki a Fisher Price, ha tudja.