Dinnyére sör?

Tegnap délelőtt nagyszüleimnél várakoztunk a hazaindulásra (kinn aludtunk), nagymamám még a konyhában végezte az utolsó simításokat a kaja körül, amit nekünk főzött itthonra, Győzi pakolt be az autóba, én Bobóval az ölemben a teraszon ücsörögtem, nagypapám meg odaült hozzánk egy pohár borral a kezében és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk: -Öcsike: Kérsz egy kis borocskát, Bobóka? -Én: Mi???? -Ö: Miért ne, csak hadd nyaljon bele!! -É: Nem. -Ö: Nem lesz tőle semmi baja, csak a nyelvét hadd dugja bele! Nem lehet elég korán elkezdeni a borkóstolást. -É: Nem. -Ö: De hát régen pálinkával átitatott kenyérhéjat adtak a fogfájós kisbabának. Azt legalább hozhatok neki? Van itthon finom házi ágyaspálinkám. -É: Nem, nem ehet kenyeret. Szó sem lehet róla! Pálinkát meg pláne nem. -Ö: Miért? A kenyér is étel. Miért ne ehetne, minél hamarabb eszik mindenfélét, annál ellenállóbb lesz a bélflórája. Na, hozok egy kis pálinkás kenyeret neki. -É: Nem. Hát így.... múltkor dinnyét akart a szájába tuszkolni, ami mondjuk eggyel jobb, mint az alkohol, de azt hiszem résen kell lennem, mert a családom úgy tűnik elég liberális ami a hozzátáplálást* (is) illeti....(anyám múltkor megnyalatta vele a francia krémesét...) *ez is kb annyira béna szó, mint a bukás....gyűlölöm.