Hárman párban

Nagyon bújós, szeretetkinyilvánítós, cicázós, édelgős pár hete. Puszilgat, ölelget, kezemet-lábamat csókolgatja. Kedveseket, szépeket, megrendítőeket mond. És emellett nagyon apás is most - megint. Sokat is vannak együtt, gondolom vele is ilyen, de most jobban meg is éli az együtt töltött időt, sokat emlegeti, lenne vele. Nagyon édes, amikor összezavarodik, és egyszerre mondja, hogy bárcsak apával lenne meg, hogy mindig velem akarna lenni. Néha óránként többször változik, hogy kivel szeretne lenni, minek örül, minek nem. Gondolom, egyszerre szeretne mindkettőnkkel, egyformán, és ezt így tudja kommunikálni. De újabban, pontosan ki is fejezi, mit szeretne.

Egyik este fektetem le, megölelem, puszit adunk egymásnak. A jobb karjával ölel, a balt kitárja:
- Itt még apának is lenne hely. Egyszer szeretnélek mindkettőtöket egyszerre megölelni.

Ma pedig olvastuk a Peti, Ida és Picurit. Odaértünk ahhoz a részhez, mikor mutatják hogyan születik a kisbaba. Van egy kép, ahol a mama hasára teszik az újszülöttet.
- Nekem is pont így tettek a hasamra, Bobó. Az volt életem egyik legboldogabb pillanata.
- Nekem pedig az lenne életem egyik legboldogabb pillanata, ha apát és téged egyszerre ölelhetnélek meg a te ágyadban. Karácsonykor, ha itt lesz nálunk, szerinted lehet ilyet?
- ............................. Bobó, te megölelhetsz mindkettőnket egyszerre, ha szeretnél. Például akár reggel is, mikor apa jön érted.
- Jó, ha ezt megígéred, akkor nagyon fogom várni apát reggel.

Még mindig nehéz és fájdalmas ez. De büszke vagyok rá nagyon. Hős.