Jó dolog ez a spontán nyaralás-téma, gyönyörű házban és kertben vagyunk, kellemes naphosszat a természet lágy ölén ringani, szuper idő van, a Balcsiban lehet fürdeni, isteni kirándulóhelyek vannak a környéken, csúszik a hamburger és a palacsinta, sőt még a mobilnettel is jól debütálok. Hogy mégis miért vagyok kikészülve? Elmondom.
- A kerti lonccal befutott, mennyei illatú fillagória alatt ücsörögve, napközben dongók és méhek elviselhetetlenül hangos dőgicsélését kell hallgatnunk, esténként pedig veréb nagyságú rózsaszín éjjeli lepkék (?) koppannak-rezegnek felettünk.
- A szembeszomszéd luxusházának luxuskertjében van egy mini luxustó. Szemet gyönyörködtető látvány a tetőtéri ablakokon kitekinteni az udvarára. Ámde. A tó tele van békákkal, amik elviselhetetlen hangerőn vartyognak, brekegnek, kuruttyolnak EGÉSZ ÉJJEL. Egész éjjel nem tudtam tőlük aludni, míg hajnalban megelégeltem és duzzogva, kimerülve becsuktam az ablakokat, pedig kevés dolgot szeretek jobban, mint a hajnali friss levegőben borzalmasan mély álomba zuhanni.
- Botond ma elviselhetetlen formában volt. Tette ezt annak ellenére, hogy délelőtt a salföldi majorságba vittük, aminél kevés neki valóbb programot tudnék elképzelni. Egyetlen pozitívumot tudok vele és a mai nappal kapcsolatban felhozni: hogy több, mint három órát aludt. Úgy tűnt kipihente a nyűgösségét, de este vigasztalhatatlan zokogás-hullám tört rá és rimánkodva hajtogatta, hogy haza szeretne menni, az otthonába, és nem akar a Nagypapa házában aludni. Szegénykémnek még két napot le kellene itt húzni, sőt terveim szerint innen még nem haza, hanem Agárdra megyünk pár napra, de ha ezt holnap is folytatja, nem tudom mit csinálok.
- Csak 3 pontot terveztem, de a második írása közben Győző a házba befele menet hanyagul odavetette nekem, hogy vigyázzak, mert egy béka ugrál a lépcsőn, de ne aggódjak - mondta, mert apró. Odanéztem és egy krumpli méretű varangy ugrált a kövön. Felém!
Várom mennyire és mitől leszünk még hisztisek a hátralévő két, illetve négy napban. Egyáltalán eljutunk-e Agárdra, vagy hazamenekülünk önmagunk-és démonjaink elöl.
Te szereted az állatokat, akkor meg mit vársz? :)))
VálaszTörlésMég annyit, h mi minden hajnalban 4 és 5 között örjöngve-anyázva kelünk fel (vagy Marci vagy én), hogy csapkodva-idegroncs módon becsukjuk az ablakot, mert a rohadt rigók elviselhetetlen hangerőn nyomják a fülünkbe. Újlipótváros, ennél beljebb ugye már nemigen költözhetnénk a városba, asszem. Minden reggel eszembe jut Phoebe tudodmelyik pasija. Bármikor összebútoroznék vele. Elmondani nem tudom, mennyire idegesít a természet hangjai, főleg ha aludni szeretnék vagy csendet magam körül. Még Lilla délutáni alvása alatt is inkább főlök a 32 fokos lakásban csukott ablak mellett, mint hogy hallgassam őket.