A Tarka Tehén éve

Szűk egy éve, az első állat-szett tagjaként költözött be Botond azóta állatbirodalommá fejlődött gyűjteményébe, majd üstökösként emelkedett ki a pórnép közül és vált Botond leghűségesebb társává. Vele kelt, vele feküdt. Mindenhova jött velünk, és ez szó szerint értendő. Botond mindent vele együtt élt meg, ez is szó szerint értendő: folyton folyvást ott volt a kezében. Mindent meg tudott úgy csinálni, hogy a kezében volt a Tarka Tehén. Egyedül a fürdőkádba nem vitte magával. Megjárta vele az összes játszóteret, az összes vendégséget, az összes programon jelen volt. Jöhetett karácsony vagy születésnap, érkezhetett bármennyi új és bűnbe csábító rivális, akik megkísérelték őt kiütni a nyeregből, Botond mindvégig hű maradt hozzá, és soha semmi nem helyettesíthette. Amikor épp kevésbé függő időszakai voltak, az csak azt jelentette, hogy napközben nem ragadt a kezéhez, de elalvás előtt, és hajnalban-reggel mindig az első dolga volt bekérni maga mellé. Nagyon-nagyon szerette. Örökké rajta volt a szemünk, mindig észben tartottuk, figyelemmel követtük, nehogy otthagyja valahol, ha lehetett, elkértük tőle, hogy eltegyük biztonságba. Ma elveszett.

Az egyik első közös kép, tavaly nyáron, Velencén. És az egyik utolsó idén nyáron, Kővágóörsön. A szívem megszakad. Tudja, hogy nincs meg, mondtam neki, hogy keressük, de nem találjuk. Az utóbbi napokban enélkül aludt el, de reggel mindig, mindig az első dolga volt, hogy kereste. Nem tudom, mi lesz, de nagyon rég nem voltam ilyen szomorú.
Reggel eszébe jutott, mondtam megint, hogy sajnos nem találjuk. Erre ő:
- Majd én megkeresem, Mama!
És elkezdte túrni a fehér állatos dobozát, ahol nyilván nem lehet, mert ott néztük először, de ő ezt nem tudhatta. Aztán kiürített még egy kisebb állatos dobozt is és közölte, hogy ez is üres lett. Aztán ment tovább. Néha eszébe jut, ma este reflexből azt kérte az ágyába, de mikor emlékeztettem, hogy nem találjuk, nem kesergett. Üres kézzel aludt el. Külön padlón vagyok, mert a Bagirája sincsen meg két hete, ami pedig a második számú kedvence volt. Rájár a rúd.