1st Night Out

Az elmúlt majd' kilenc hónapban nem sokszor fordult elő, hogy Botond nélkül mentem volna bárhova is, az meg eddig soha, hogy mindketten Botond nélkül menjünk valahova.

Két hete egy délutánra hátrahagytam kicsinyemet az apukájával, kiléptem a ragyogó napsütésbe, maximumra felnyomtam a fülemben a zenét és meghazudtolva kiruccanásom célját, annyira felpörögtem és megteltem energiával, hogy csak úgy szárnyaltam. Csinosan fel voltam öltözve, tűsarkú csizma volt rajtam, nem sáros-sétálós bakancs, ki voltam festve, szólt a fülemben a vatizlav és én megmámorosodva távolodtam otthonomtól és az egyébként szívemcsücske gyerekemtől. Annyira rámtört, hogy hiányzik a régi életem, a hétvégi bulizás, piálás, cigizés, hogy mire odaértem a benzinkúthoz, ahol anyukám felvett, már majdnem meggyőztem magam, hogy nem is lenne akkora katasztrófa, ha visszaszoktatnám magam a dohányzásra...:) Úgy éreztem, valamit, legalább egy dolgot vissza kell kapnom a régi Bobó előtti időkből és ez legyen a Mentolos Vogue. Szóval, jókedvem volt, jól éreztem magam, megnézett pár pasi a Mekiben, ahova beugrottam egy epres shake-ért, amíg vártam anyukámat a kútnál, még táncikáltam is kicsit, persze észrevétlenül. Kár, hogy temetésre mentem, mert így nem sokáig tartott a kicsattanó jókedvem. Egy óra múlva már a diavetítésen potyogtak a könnyeim. Hazaérni is nagyon jó volt ám, hiányzott nekem a kis szaros, akit most először hagytam ott úgy, hogy az apjának kellett megetetnie, de -ahogy vártuk-, semmi fennakadás nem történt a gyerek életében. Mindenesetre elhatároztam, hogy valahova el kell mennünk, legalább egy kicsit kilengeni és megkérdeztem anyukámat, vállal-e egy esti bébiszittelést, aki persze örömmel igent mondott, már csak ki kellett találni, hogy mikor hova. Még ugyanezen a héten volt Bálint öcsém szalagavatója, amit kicsit nehezebb volt kivitelezni, mert este 7-kor kezdődött. Az tehát szóba sem jött, hogy Bobót is vigyük, viszont este ő még szopizik, tehát otthonhagyni sem olyan egyszerű, hetekig rágódtam a kérdésen, de mindenképp ott akartam lenni a szalagavatón, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, itthon hagyom, megint csak Győzivel, aki így legnagyobb örömére, megúszta a szalagavatót. Csináltam Bobónak egy adag tápszert, gondoltam ha vacsi után még nyammogna szopizás helyett, hátha ez is megteszi, de nem kellett neki. Az este egyébként Győző szerint flottul zajlott, a szopizást állítólag kicsit azért hiányolta (jólesett hallanom :) ), de vízivással megnyugodott és könnyen elaludt, mint mindig. Én pedig tökjól éreztem magam, nem vert különösebben a víz, hogy mi van otthon, de azért Győzi hívását nagyon vártam, hogy halljam, hogy rendben elaludt! A szalagavató hosszú és béna volt, de jól szórakoztam és jó volt látni a legnagyobb kisöcsit táncolni! Hazaérve olyan büszke voltam a fiúkra, hogy minden ilyen csont nélkül ment!

A másik projektünknek is hamar lett apropója: Haka meglepi szülinapi bulija. Ideális volt, mert úgyis le akartunk kicsit lépni, Anci meg arra gondolt, hogy valahogy rávesz minket, hogy menjünk el, de így nem kellett hosszan kérlelnie, úgyhogy most szombaton megérkezett anyukám és a barátja, mi meg készülődtünk. Letettük Bobót aludni, el is aludt, míg mi elkészültünk, aztán startoltunk! Én csak egy dolgon paráztam: hogy így kevesebbet fogok aludni. Míg ott voltunk, egyáltalán nem aggódtam azon, hogy mi van itthon, egyrészt mert bízom anyukámban, másrészt Botond ebben az időszakban nem szokott felébredni. Így is lett.

Kicsit dumáltam mindenkivel, Krisinek és Androsnak külön nagyon örültem, őket rohadt rég láttam, pedig imádom őket, ittam egy Virgin Mojito-t, tökjó volt végre nem magamról és a gyerekről dumálni, hanem hallgathattam mások "felnőtt" dolgait, örültem, hogy Győzi is végre kicsit lelazul és sörözik, de sajnos hulla fáradt voltam, úgyhogy fél 11-kor már le is léptem, pedig anyukám éjfélig adott kimenőt. :) Győzi még ottmaradt, én meg hazaszáguldottam és bedőltem az ágyba! Ha bulizásnak nem is mondanám, de megtettük az első kicsiny lépést. Jó volt! Anyukámnak és Ákosnak még egyszer nagyon köszönjük! Hakának mégegyszer boldog szülinapot, Ancinak meg köszönjük a lehetőséget!!