2010. március 26., péntek

Gyökereim...

Igen, merthogy erről szólt nekem a tegnap este, mint utóbb rájöttem. Szűk, kicsit tágabb és egészen kollektív értelemben is.
Osztálytalálkozón voltam. Nem is vártam, reggel még kedvem sem volt menni, este sem voltam felpörögve. Indulás előtt a fiúk a földön gubbasztva olvasgattak, olyan édesek voltak, hogy még az is megfordult a fejemben, itthon maradok még egy órát velük, de elindultam mégis. És milyen jól tettem. 
Nem tudom most mind leírni, amit felszínre hozott bennem a tegnap este..... mert sok mindent és sokat kéne írni róla. Röviden, összevissza.
Odafele nosztalgiáztam, szomorkodtam: a fiatalságomon, hogy elmúlt, én meg lassan 27 éves leszek (leírni és belegondolni is rettenetes), mennyit de mennyit buliztam, hányszor de hányszor tartottam én, tetőtől-talpig kirittyentve a Sherlock-ba, a Jászain leszállni, átmenni a Rotschild előtt, elhaladni a Szieszta előtt, majd meglátni a Vígszínházat, üvölt a zene a fülemben, izgultam. Minden egyes alkalommal izgulok, amikor buliba megyek. A többiek már ott vannak, de jó lesz odaérni, de jó lenne már ott lenni.....kik lesznek ott? Jól nézek-e ki? Jól fogom-e érezni magam? Úristen de rég voltam itt, de jó újra itt lenni, langyos szellő fújdogál, ismerős helyek, ismerős illatok, tényleg a Sherlock-ba megyek? Ez lehetséges? Tényleg van otthon egy gyerekem meg egy pasim aki épp fürdeti vagy csak álom az egész? Hogy van ez? Tudathasadásom van? Ismerős illat csap meg. Nézelődöm: milyen jó a mostani fiataloknak, illatozva, kimosakodva, mennek bele a csütörtök éjszakába, közben eszembe jut, honnan ismerős nekem ez az illat: az angoltanárom is ilyet használt. Nézelődöm, hátha ő az. Megy előttem egy kopasz pasi, ez nem ő, neki sötét göndör haja van. Megyek tovább és szép lassan leesik, hogy sötét göndör haja volt. Bizony ő az. Előttem három méterrel. Rákiabálok. Megfordult, megörül nekem, megpuszil és közelről érzem az illatát. Az egész gyerekkorom. Mint megtudtam Yves St Laurent after shave. 
Együtt megyünk be a helyre. Lent üres, a társaság fenn van. A pultban Éva néni, megismer, megörül, megpuszil. Évi néni, majd lejövök, ígérem, beszélgetünk. Fent régi arcok, nagyon régiek is és közelmúltban látottak is. Mindenkinek örülök, annak is akit régen utáltam. Jó látni, jó újra együtt lenni. Jó emlékezni a régi sztorikra és jó megnyugodni, hogy van aki nem változik: Andros barátom. Tarajjal, körszakállal szerepelt és ugyanazzal a Zippo-val gyújtott rá az ugyanolyan cigijére, mint amikor megismertem. Fantasztikus volt az egész 12 évem, amit a Fazekasban töltöttem. Sztorizunk, szakadunk a nevetéstől, puzzle-ozunk az emlékekkel, felfrissül a memóriám. Jó az egész. Persze a gyerekekről is szó esik, de nem esünk túlzásba. Nem voltunk sokan, pont elegen, családi és meleg volt a légkör. Befut egy rég nem látott hatalmas szívemcsücske pasi is, a Szelényipeti. Ha tehettem volna, csak öleltem volna egész este, azért a sok szép emlékért, amit az egész osztályunknak szerzett. Ő volt az osztály bohóca, a lelke, fülig ért a szája reggeltől estig. Megváltozott (ki nem?), sajnálom. Azért szerettem volna beszélgetni vele. Ahogy több más emberrel is, akikkel nem tudtam, de Judittal végigvihogtuk gyakorlatilag az egész estét, ez is jó volt. Viktor gitárja hiányzott. Szirupos lett volna, de hiányzott. 
Baracklevet és alkoholmentes sört ittam. 550 forint volt a számlám. Az életben nem fizettem ennyit kocsmában. Éva nénivel nem tudtam beszélgetni. Hazafele is Viktorral mentem egy darabon, a politikáról beszélgettünk. Tudjuk egymásról, ki merre, 4 éve egy sátorban kampánysöröztünk. De jó is volt!!!! Nem beszélgettünk sokáig, nem mondtunk sokat, de ütött a dolog. Ő különben is apám után a legfontosabb pasi a múltamban, amolyan referenciaszemély, apafigura, férfiminta, sokminden. Hazafele megint zenét hallgattam és olyan világmegváltó, forradalmi hangulatba kerültem, hogy a buszon még a könnyem is kicsordult. Tele volt fogatlan, büdös, ordenáré, prolival, nincs rá jobb szavam. Szomorú lettem. Túl nagy volt a kontraszt a serlokos társaság meg e között. Mindkettő magyar és mindkettő szavazni fog. De kire? És miért? Tenni kéne valamit, fel kéne rázni az országot a tespedtségből, művelődni kellene, olvasni kellene, beszélgetni kellene, élni hagyni kellene, engedni kellene, segíteni kéne, tanulni kéne, demokráciában kellene gondolkodni. Eszembe jutott a szabadság, egyenlőség, testvériség. Te jó ég, mennyire távolra jutottunk ettől. Ebben az országban minden van, csak ez a három dolog nincs. Zene a fülemben, sírva röhögök magamon, ha valaki tudná, hogy én épp Petőfin gondolkodom.....Megérkezem. Zene kikapcsol, kong a csend a házban. Hazaérek. Benézek a gyerekszobába: tényleg van egy gyerekem. Benézek a hálóba: tényleg van egy pasim. Markos-Nádast néz. Legalább az is kiderül, hogy ők is vannak még. Lefürdök, lefekszem, nem tudok elaludni, forgolódom, pörög az agyam. Botond megébred, végre elalszom, de már reggel is van, kelünk. Back to reality. 

5 megjegyzés:

  1. Ütött az "egész", mint mindig!
    Jelenleg ennyit tudok hozzátenni. A többi üres szavak tömkelege lenne...

    VálaszTörlés
  2. Nekem is nagyon tetszett ez a szösszenet, bírom amikor így jön belőled a szó!!! :-)

    VálaszTörlés
  3. Irinyi József fogalmazta meg, nem Petőfi:) Ugye a franciák alapján került bele. "Tenni kéne valamit, fel kéne rázni az országot a tespedtségből, művelődni kellene, olvasni kellene, beszélgetni kellene, élni hagyni kellene, engedni kellene, segíteni kéne, tanulni kéne, demokráciában kellene gondolkodni." Szerintem ezt sokan csinálják, ide s tova. Csak épp a szabadság az, ha mindenki csinálhatja is. És a demokrácia is az.

    Üdv,

    Tibi

    VálaszTörlés
  4. Szia, Tibi, üdv a blogon! ;)
    Megint tanultam vmit, köszönöm, nem tudtam h Irinyi volt, az meg hogy a franciáktól származik, most hogy mondtad, beugrott!!
    Sokan csinálják, persze (amiket írtam), de ahol én épp körülnéztem és ahol engem megragadott a pillanat, ott nem ezt éreztem. Demokrácia van, hogyne, csak nem minden listás párt abban gondolkodik...erre utalt a kis megjegyzésem.
    A szabadsággal meg nem teljesen értek egyet, de alapvetően, persze az van..

    VálaszTörlés

Mit szólsz?