Egy nagyon jó hétvége nevezetes napokkal

Péntek, május 15

Botondunk 2 hónapos lett!! Délelőtt elmentünk a Minimanó áruházba névnapi ajándékot és cumit venni Bobónak és ha már ott jártunk, meghosszabbítottuk a mérleg-bérlést. (Persze fordítva volt, de így jobban hangzik.) Délután pedig ellátogatott hozzánk Mária néni és beadta Bobónak az oltást mindenféle ellen. A mi hősünk egyetlenegy nyekkenéssel jelezte nemtetszését és közvetlenül utána már mosolygott tovább. Délután itt járt anyukám, elvittük fagyizni a szülinapost, de végigaludta az utat, így nem kapott az isteni mákfagyimból. Este úgy döntött a családi kupaktanács, hogy kapjon Boti a biztonság kedvéért egy fél kúpot. A késő esti ébresztésnél felnyomtam a kis popójába, összeszorítottam a fenekét, ahogy mondták, lenyomtam a kis lábait, de fél perc múlva egy kaki-puki-kombó kíséretében kinyomta az akkora már ordító kislegény. Kétszer próbáltam meg újra, de mindkétszer kilökte és már nagyon sírt, úgyhogy feladtam és bíztam benne, hogy olyan stramm a Migyerekünk, hogy úgysem lázasodik be. Így is lett, de azért elgondolkodtam, hogy ha tényleg lázas lesz egyszer, hogy fogom ezt a kérdést megoldani... Szombat, május 16 Botond első névnapja!! Reggel megkapta az új cumit és a fejlesztő könyvecskét, amit érdeklődéssel nézegethet majd. (Még egy pillantásra sem méltatta.) Délelőtt itthon voltunk, folyosón aludt egy jó nagyot, míg mi takarítottunk, pakolásztunk, Győző muffint sütött: délutánra vendégeket vártunk. Győző nagynénjéék jöttek el megnézni Botibabát, aki szerencsére kaja utáni állapotában elég jófej passzban volt, rengeteget vigyorgott és jó sokáig elvolt a játszószőnyegén. Közben befutottak Hakáék is, akiket felkértünk, hogy legyenek Bobó nem -egyházi-keresztszülei!! Nem is tudom, honnan jött az ötlet. Nekem is van keresztapám (igaz, hogy évek óta nem találkoztam vele...), és én is csak borral lettem lelocsolva annak idején, de valahogy mindig jó érzés volt a tudat, hogy van még egy "rokonom". Amikor a legutóbb itt voltak Hakáék, akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat és Győző is jó ötletnek találta, úgyhogy megkértük őket, hogy ugorjanak fel és kicsit esetlenül megkérdeztük őket, van-e kedvük, mit szólnának hozzá? Győzőn kívül (a bádogember...) mindhárman elmorzsoltunk egy-két könnycseppet, merthogy természetesen vállalták a felkérést!!! Juhhú-juhhúú!!! A keresztelőt még meg kell tervezni, milyen piával öntik le, mikor, hol, stb. De a lényeg, hogy szereztem még két majdani bébiszittert!!!!!!! :) Vasárnap, május 17 Botond kilenc hetes lett!! Reggel értünk jött nagypapám és egy hétre elegendő cucc kíséretében kimentünk hozzájuk. Ő aludt két és fél órát a fenyőfa és egy napernyő alatt, én tudtam kicsit (de csak kicsit) napozni, le tudtunk ebédidőben együtt ülni enni (igaz, hogy míg mi a másodikat ettük, Győzinek ki kellett menni egy gyors visszaaltatásra), tudtunk a kertben ücsörögni, beszélgetni. Győzi fél 2-kor elment dolgozni, mi pedig csak 7-re értünk haza, addig kinn heverésztünk, játszószőnyegeztünk, fákat bámultunk, lazítottunk a jó levegőn.