Búcsú a Bölcsőde utcától

Sűrű napunk volt ma. Délelőtt az óvodában voltunk, ebédre vissza kellett érni a bölcsibe, ahol még délután búcsúuzsonna várt ránk. Ja, és én közben dolgoztam is fél napot. (Nem mondom, hogy szétrobbanok az energiától.)
Tegnap este összekészítettük a gondozó nénik ajándékát, Botond ma reggel választott hozzájuk díszzacskókat, és mikor megkérdeztem, hogy van-e kedve mindenkinek rajzot készíteni, legnagyobb meglepetésemre hatalmas igennel válaszolt és olyan termékeny és hatékony volt, mint még soha. Húsz perc alatt legyártott szerintem tizenkét rajzot, mind tökéletes és imádnivaló lett a szememben. Elolvadtam tőle.

Ibolya néninek az eddig legszebb napocska, de Éva nénié is jó lett. 

Pista bácsinak szemüveges medúza. 

Böbe néninek és Judit néninek "kedves medúzák".

Rajzolt még nekem két óriáspolipot, Zsuzsa nagyinak is valamit, Éva néninek még csigavonalat, krumplit, ilyesmit.

A ajándékokat átadtuk, hatalmasat játszottunk még az udvaron, a gondozónéniket megölelgettük, a bölcsődei évet én hazafele megsirattam, méterenként megállítottam, hogy megöleljem. Nem mondom, hogy könnyű menet volt, de azért mindketten megszerettük, elfogadtuk a bölcsődét. Nehezen búcsúztunk most el.

Hétfőn élesben kezdjük az ovit. Első nap még elhozom ebéd után, kedden már csak beadom, azt' jónapot. Ez sem lesz egyszerű, de a tavalyi év után semmi rosszabb nem jöhet. Remélem nem tévedek. Az óvónénik nagyon tetszenek nekem, sokkal-sokkal intelligensebbek a bölcsis dolgozóknál, jó a csoport, van jópár ismerős, jó az udvar, jó a vezető, bizakodó vagyok.