Nem hittem volna, hogy van dolog van a világon, ami ma felvidíthatott volna, és megadatott. Ebből is látszik, hogy Bobó finomabb lélek nálam és bőven van még mit tanulnom tőle.
Kiszálltam a kocsiból, nehéz szívvel elbúcsúztam tőle, megint két napig nem látom, amíg még Győző bekötötte, még pont látott, mert a bérletpénztárnál várakoztam, ezt mondta neki:
- A Mama rózsaszép.Olyan szép, mint egy rózsa.
Hhhhhh....... Túl rengeteg más húron, amit ez megérintett, most az jut eszembe megint, hogy mekkora felelősségem is van abban, hogy milyen vagyok. És most nem a szépségre gondolok. Itt van ez a kis fickó, akinek jelenleg én vagyok az ikon, az azonosulási pont, nem kis felelősség.
2012. augusztus 13., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?