Ovikezdős státusz

Tud egy lábon ugrálni, ez a legújabb. (És közben atomcukin tekergeti a kezét, nagyon furcsa pózban tartja ilyenkor. Imádnivaló.)

Tud a kezéből szívecskét csinálni, összefonni így-úgy-amúgy az ujjait, fityiszt mutatni, minden számot mutatni. 

Imád lábujjhegyen járni, sarkon járni, mackójárásban járni, próbálja a cicahátat megcsinálni, de még nem megy neki. Odáig jut, hogy ahogy én mutatom, ráül a hátamra...

Be tudja húzni a hasát - a nyár hozadéka - , atomcuki, ahogy ki-be húzogatja és közben pofákat vág, le kéne videózni...

Tud számolni, összeadni, egyre biztosabban ad össze 4-5-ig. Számolni 40-50-ig tud. De igazából bármeddig, ha a kerek számokat mondjuk neki. Imád számolni. Leszámolva sosem téveszt. Ránézésre 3-4-et tud megszámolni, utána már leszámol.

A bal-jobb nagyon régóta 95%-os biztonsággal megy neki. Amin viszont meglepődtem: a minap a lépcsőházban fociztunk (másfél órát...) és szemből megmondta, hogy én mikor melyik lábammal rúgtam a labdát. Ezen azért meglepődtem, hogy a fenébe tudja megfordítva helyesen megmondani....

Bukfencezni is a nyáron tanult meg, igaz, még nem mindig jön össze neki, olyan 5/3 az arány. Előbb nem is erőltettem, féltettem a nyakát, nem hiszem, hogy korábban kellett volna kezdeni, most is magától kezdte.

Nem mondhatnám, hogy önálló. Amit csak lehet, szeret, ha segítek neki. Bár mostanában már hallok tőle olyat, hogy ne segítsek, ő akarja egyedül, de nagyon nem ez a jellemző. Öltözés teljesen az én reszortom (vetkőzni tud), evés körül minden elakadunk, fel kell darabolni, le kell válogatni, stb.....

Mászásban, nagy mozgásokban ügyes szerintem, és erős is. Ha van kedve, önbizalma, akárhova felmászik. Tök ügyesen esik. Imádja bútorok között kinyomni magát.

Képtelen egy helyben ülni, folyton izeg-mozog. A lakásban is képtelen sétálni, csak rohan. Evés közben is, ami a legidegesítőbb. Feláll, ide ül, oda ül, törökülésbe ül, feltérdel, stb. Ha nagyritkán nyugton ül, az max olvasás közben. Magamra kell ismernem, sajnos. Ha csak nem vagyok hullafáradt, én is ezt csinálom. Nem kérdés, hogy melyikünk idegrendszerét örökölte...

Szerintem nagyon jó labdaérzéke van, tökjól céloz, tökjól dob, ügyesen elkapja a neki dobott labdát, újabban a fociban jeleskedik, óriásiakat tud rúgni, ügyesen céloz, nekifut, cselez, rohan. Cuki.

Motorozni, biciklizni nem hajlandó. Megőrülök tőle. Megőrülök. Csak séta, de azt legalább szereti. 

Elájulok tőle, milyen tisztán, pontosan tud énekelni, nagyon helyes, ahogy a magas hangokat, hajlításokat, stb. is próbálja énekelni. Dúdol rengeteget, sokszor játsszuk azt, hogy dúdol ő, és nekem kell kitalálni, mit, vagy fordítva.

A ritmusérzéke, már csak a versikéiből is erre következtetek, szerintem nagyon jó. A humora is. A memóriája is.

A kézügyessége nem annyira jó. Illetve nem tudom, milyen, mert nem tudom elkülöníteni, hogy azért nem tud finommotorikus cuccokat megcsinálni, mert nincs hozzá türelme, vagy azért nincs türelme, mert ügyetlen.

Építeni nem szeret, sem autózni.

Kényszeres és hisztis. Nagyon nehezen fogadja el a változásokat, napirendbéli eltéréseket. Vagy nagyon jó napja van, amikor kenyérre lehet kenni és imádnivaló, olvadósan, sírnivalóan cuki, vagy annyira hisztis és nyavalygós, hogy elviselhetetlen. Kevésbé jellemző a közepes, semmilyen hangulat.

Szöszölni szeret mindenfélével, állatozni, beszélgetni, bújócskázni, fogócskázni. Eszegetni, közben, utána ott ragadni az asztalnál, valamivel elbíbelődni, dumálni, rajzolgatni,

Festeni, rajzolni szeret, vágni imád, gyurmázni is. Azt hiszem, a vágás a nyár slágere, néha már sikerül neki egy kézzel, de ha elfárad, akkor átveszi két kézbe, leggyakrabban nekem kell fognom a papírt, de ha van türelme, olyat is tud, hoyg jobb kézzel vág, ballal fogja a papírt. Ragasztani is szeret(ett), csak három hónapja elfelejtek ragasztót venni...

Ja, nagyon vicces, hogy nem tud suttogni. Gyakran suttog, de akkor csak tátog igazából, nem jön ki hang a torkán, de ő azt hiszi, hogy suttog. Nagyon vicces.

Pelenka most már tényleg csak éjjelre és kakiláshoz kell. A délutáni alváshoz az apja érdeme, hogy elhagytuk, én töketlenkedtem, hagytam magam, de etéren ő keményített be, és teljesen flottul vette Bobci a kanyart. Kakilással nem tudom, mi lesz, de nem is érdekel. Mindig és csak otthon kakil, este, sehol máshol, úgyhogy majd egyszer csak, ez engem már nem zavar. Ügyesen csinálta szerintem ezt a szobatisztaságot, igaz, kicsit túlerőltettük, túl nagy ügy lett belőle, de talán kiheveri.

Egy hónapja talán elkezdett raccsolva R hangot mondani, ami nagyon szórakoztató, viszont nehezebb érteni, mit mond. Most már néha kipörög neki teljesen tisztán, de ha kérem, hogy ismételje meg, akkor megint raccsol. Nagyon vicces. K, G nincs meg továbbra sem.

Hát így.