Csúcsbékák újasztalon

Annyira megszeretett rajzolni, a lakásban meg annyira tart a rendrakás-és felújítás-hullám, hogy elmentem ma az ikeába apukámmal, és vettem neki egy kisasztalt két székkel. Még nincs meg a végleges helye (vár ránk még három fűtőtest-felszerelés, előszobafestés, karnisszerelések, ablakpucolás legalább), de nagyon örülök neki. Összeszereltük, ő is nagyon örült. Most igazán megérdemel egy normális helyet, ahol alkothat, naplót írhat, gyurmázhat, vagdoshat. Tart a rajzolás-hullám is.

Ezektől a békáktól is elájultam, én sem tudnék jobbat szerintem. Amíg én béresalexandrára zsírégettem este (egy tegnapi hisztériás görcs eredményeképp, amit azért kaptam, mert nem jött rám egy nadrág, amit a húgomtól kaptam), a nagymamám mellett készültek. Néhány naplóbejegyzés, postára feladandó becsomagolt levél, első tehén és csúcsház mellett. Imádom őket. Bobót és nagymamámat is, a békákat is.