Munkanapló 3. hét

Szakdoga fronton megint sunnyogok. Nem vagyok kész az elméleti hátterem vázlatával (bár majdnem), nincs leütve egy betű sem, a kérdőíveim közül egyet sem küldtek még vissza.........alkotói válság :) Szereztem cikkeket, itt hevernek érintetlenül az asztalon, zsigeri undorom van az angol cikkektől, mert tudom, hogy nem fogom érteni. Magyarul is úgy fogalmaznak a pszichológusok, hogy tíz sor egy mondat, abból pedig maximum öt szó, ami nem idegen kifejezés, szóval ha még mindez angolul is van, alig van időm rá és nem is érdekel......akkor ez van, mint most: el sem kezdem. Na, de: Szerdán megyek egy konzultációra, remélem kapok néhány magyar cikket, elolvastam két szakdogát a témában, nagyjából azért már tudom, miről fogok írni. Kéne még még még anyagot gyűjteni, sok sok időt a gép előtt tölteni (érdekes, más dolgokkal órákat tudok tökölni, de ha munkáról van szó.....), neki kéne esni az angol irodalomnak és végre el kéne kezdeni írni!!!! Mindegy, hogy mit, csak írni már. Az a baj, hogy a nappali 2x1 óra, amíg Bobó alszik, eddig filmnézéssel vagy netezéssel telt, este pedig szintén. Sajnálom bármelyiket feladni, bár tudom, hogy luxus ennyi filmet nézni, meg a gép előtt rohadni, de függő vagyok. Legdurvábban az hangzik, hogy este, miután Bobó elaludt, ne zuhanjak le a gép elé, majd tévézni, olvasni és aludni tízkor, hanem tanuljak éjszakába nyúlóan?!?!?!?!? Na, ezt nem tudom elképzelni.....Majd talán, ha belelendülök.... Torna-fronton viszont üstökösként csillogok, most is háromszor voltam -egyedül!! Ebből egy gyilkos-step, egy sima alakformáló és ma is egy gyilkos. Ha pár éve valaki azt mondja, hogy vasárnap reggel tízre tornázni fogok menni -egyedül, akkora sátáni kacajt hallattam volna, amilyet még nem hallott a világ. Most viszont nagyon élvezem. Nem érdekel, hogy fogyok-e, és bár egyelőre lecsalom a gyakorlatok felét, a bokasúlyzók, gumikötelek és százas sorozatok pedig még az ellenségeim, egyszerűen jól esik a mozgás. A fogyás meg majd csak beindul útközben.