Se videó, se fotó, csak a szavam igazolja: Botondgyerek ma fogta magát és felállt a szoba közepén. Épp az apjával beszéltem telefonon, úgyhogy ő élőben hallhatta a nyálcsorgatásomat és kappan-hangon ömlengő-Bobót-az-egekig-dicsérő monológomat. Tette ezt egyébként olyan természetességgel, mint aki egyenes derékkal jött a világra. Megismételte még vagy ötször, de az illusztrációra még várni kell. Azért, amikor délután megláttam, hogy áll a gyerekem egy szál magában a szoba közepén, a rend kedvéért elmorzsoltam egy-két könnycseppet.
2010. január 28., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gratulaaaaaaa!
VálaszTörlés/Hát igen, előre az önállósodás útján.../
Hipp-hipp!!! Biztos összesúgtak Z/Talánnal :-)))
VálaszTörlés(D szerintem mindaddig nem fog felállni amíg a taxiján eljut bárhova a lakásban :) )
Nagyon ügyes vagy!!!!!!!!!!!!Drága Bobó,tudod, Vinike ugyan járkál már, de ilyet ő nem tud ám:-)))
VálaszTörlésSzederke, Bobó kapaszkodva már három hónapja áll :)
VálaszTörlésMost egyedül állt fel a szoba közepén ;)
Azta mindenit! Nagyon ügyes! :) Bizony meg kell könnyezni ezeket a nagy dolgokat! :)
VálaszTörlésNem csodálom a könnyeket........Szuperügyes ez a Bobógyerek! Piroska
VálaszTörlésGratulálok! Alig várom az illusztrációt! :)
VálaszTörlésNagyon ügyes! Gratula! Én is várom az illusztrációt!
VálaszTörlésÜgyes-ügyes!!!! :-)
VálaszTörlésRemélem hamarosan sikerül illusztrálni képben is, már a múltkori pillanatokra álldogálós is annyi édes volt.
Hajrá Bobó!!!
GRATULA! Kis lépés ;)
VálaszTörlés