2012. szeptember 11., kedd

Ovisom

A második hetét kezdte tegnap az óvodában. Nagyfiú. Okos és ügyes. És én is sokkal-sokkal lazábban vettem ezt a változást, mint tavaly a bölcsődét. Úgy érzem, most nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy beadtam, otthagyom, stb. (tavaly volt), nem kerítettem az ovikezdésnek túlontúl nagy feneket, tudott midnenről, tudta, meddig lesz bölcsis, mikor a búcsúuzsonna volt, pontosan tudta, hogy aznap bölcsis utoljára, és tudta, hogy jövő héttől oviba megy. Szóval tényleg itt most érezhetően sokkal kisebb a váltás, mert nem az egész rendszere-rendszerünk borul meg (ahogy tavaly).

A változást Bobókám, nincs rajta mit szépíteni: utálja és nehezen veszi, nem mondhatni, hogy ruganyos fából faragták (hiába, az én fiam), viszont egész gyorsan alkalmazkodik. Sok azért az újdonság, látom rajta, hogy zavarja, hogy még nem tudja, pontosan, mikor mi történik, nem ismeri még az óvó-és dadusnénik reakcióit, nehezebben meri még felvállalni magát és mondani, ha valamit szeretne, valami nyűgje van, de ezekről tudom, hogy pár hét, és belerázódik. Az óvónénikkel kapcsolatban nagyon-nagyon jók a megérzéseim, végtelenül türelmesek és kedvesek (tökéletes ellentéteim, haha), nyoma sincs megjátszásnak vagy smúzolásnak, és ez nagyon tetszik. Ahogy látom, Bobónak is tetszenek, egyelőre még a három dadussal együtt kicsit káosz van a fejében, hogy ki kicsoda, bizalmi embere vagy kötődése még nincs is, de ezt is majd időben. A gyerek is sok: 29-en vannak, ha senki sem hiányzik. Rémesen soknak tűnik a bölcsis 12-höz képest. Szerintem ezt is nehéz lesz neki megszokni, de kénytelen lesz. A játékok tetszenek neki, a gyerekek közül is van pár, akit már emleget. Hatalmas öröm még, hogy egy csoportba járnak a házunkban lakó Kingával, akivel elég sokat bandáztunk együtt, és bár különösebb érdeklődést eddig Botond nem mutatott felé, és tartottam is tőle, hogy hidegen fogja hagyni, hogy ott van a csoportban, nem így lett. Örül neki, igényli, állítólag játszanak együtt az udvaron, állítólag valamelyik nap reggel Kinga vigasztalta meg, tegnap meg egy ilyet is mondott, hogy "A három jóbarát: Anita, Kinga és én.". Bölcsistársak is vannak páran, annak is örülünk.
Nekem is szoknom kell az új rendszert, az új arcokat, szokásokat, Bobónak is kell még jópár hét, mire belerázódik, de a kezdés és a hozzáállásunk azt hiszem, sokkal-sokkal jobb, mint tavaly. Reggel ugyanúgy nyüszmög: "Nem örülök, hogy óvodába kell mennem.", néha nehezen indulunk otthonról, sietünk, türelmetlen vagyok, stb., de jellemzőbben azért egész simán telnek a reggelek, jól bejárattuk már mi ezt ketten. Az elválás ugyanúgy nehezen megy neki, elsírja magát az ajtóban, rengeteg puszit ad, majd elenged, besétál és játszik. Már hallottam tőle benti éneket és benti mesét, festenek, hozott már haza rajzot, ma már bent is egyedül ment pisilni, egyedül húzta fel a gatyáját, figyel, játszik, otthon sokat mesél. Pozitív vagyok.

2 megjegyzés:

  1. Már nagyon vártam az ovis beszámolót :-) Jó kis ovit fogtatok ki, nagy mákotok van Eszterrel is! Nem tudom megnyugtat-e, de nekem az ovi volt az utolsó oktatási közeg amit felhőtlenül szerettem és sokáig visszasírtam. (az 1. főiskola ilyen felejthetetlen még, de azt ugye én választottam :-)

    VálaszTörlés
  2. Honnan is ismered Esztert?? Nem emlékszem, bocsi. Amúgy nagyonnagyon szimpi!

    VálaszTörlés

Mit szólsz?