Jó reggelek, jó napok

Csupa takony, fáj az orra, lökdösi a kezem, ha fújom az orrát, úgy fáj neki, tüsszög, a nyakába és a karjára zuhogott ma az eső, a kabátja alá fújt a hideg szél, én majd' megfagytam, neki mégis jó a kedve ma reggel is, közölte, hogy egyáltalán nem fázik, és szerinte fognak udvarra menni esőben is.

Beértünk az oviba, elment egyedül pisilni, ott pucérkodott a fürdőszobában, azt ajtóból láttam csak egy-egy mozdulatát, majd leült a kispadra, felvette egyedül a szandálját, elhalmozott a szokásos reggeli pusziáradatával, jópofaságból a fülembe is cuppantott hangos-sípolósat (új szórakozása), majd közölte, hogy mindjárt sírni fog, de nem sírt, elment játszani Eszti nénihez. Büszkeségem.

Tegnap is elég ramatyul volt, de mégis úgy alakult, hogy két játszóteret is bejártunk, és utána még a könyvtárba is beugrottunk, bár ott már hisztisek voltunk mindketten.Ő 9-or, én 10-kor aludtunk el. Mondhatni, kidőltünk teljesen.

Lassan egy hete kettesben vagyunk, most az apja tölti jól megérdemelt nyaralását, eddig elég idillien teltek-telnek a napjaink, pedig egészségügyi gondok is a nyakamba-nyakunkba szakadtak, a vízvezetékeim is most omlottak össze, adtak rengeteg plusz munkát, és kellett őket megszerelni, a munka is sok, a terápiás folyamataimban is megint sok minden zajlott az elmúlt héten, és már a nyakamon a szombati pszichodráma is, az ovi is új még, bevásárolni, takarítani is nekem kell, de valahogy mégis sokat játszottunk mostanában, sok volt a quality time. Jó most vele.