Télvégi holjárunk

Mostanában háttérbe szorult a rajzolás, nincs kedve hozzá túl gyakran. Viszont változóban van talán a szociális élete. Egyre gyakrabban hallok egyre több gyerekről az oviban, tágul a látóköre. És teljesen áttért a fiúkra. Mikor megyek érte, szinte mindig megállok kinn az ablak előtt, ott kell a teraszon elmenni az ajtóhoz, és bekukucskálok, mit csinál. Eddig szinte mindig egyedül játszott, vagy rajzolt, vagy majomkodott valahol. A minap nem láttam sehol. Mentem be, gondoltam, vak vagyok. Erre huncutkodva elém rohant egy kisfiú, bizonyos Levi, és megsúgta, hogy a Boti nincs itt, mert elbújt. Erre látom, hogy a Boti egy másik kisfiúval bohóckodik a lovagi sátorban. Akiről szintén gyakrabban hallok mostanában. Hatalmas boldogság ez nekem. A szülinapi zsúrja idén először lesz ovis barátos, amikor ő hív meg gyerekeket. Az egész csoportot meg akarja hívni. (Ő még egy zsúron sem volt, ami nem túl jó érzés, de mivel nem igazán barátkozott, nem csoda, hogy senki nem hívta.) Természetesen nem fogjuk meghívni az egész csoportot. De nagyon örülök ennek a változásnak, pláne, mert természetesen ennek a hátteréről is sok minden kiderült az elmúlt hetekben bennem. Azóta megint tudatosan szabadítottam rajta, engedtem el képzeletben őt, és tessék, itt a változás. Sok mindenre rájöttem, hogyan gátolom őt tudattalanul a fejlődéseiben, a szociális és családi kapcsolataiban. Próbálkozom.
Ja, a rajzai. Mind mai. "Mama, gyere, millió és egy rajzom van!"- mondta, majd bevonszolt a terembe. Megint állatok, de én el vagyok ájulva, hogy mennyire ügyesen ragadja meg az apró részleteket, amik az adott állatra jellemzőek. Ezt utánzásban is istenien csinálja, imádom.

Őserdő folyópartja: lajhár, denevér, tukán, tigris, fekete párduc és t. mellett a kicsinye. A csúcs: a folyami delfin, ínia!

Mélytenger: medúza, polip és valami hal

Tenger: tengeri szörnyek, tengeri kígyó, leopárdfóka!, cápa és még vmi a fekete, nem emlékszem

Sivatag: varánusz, teve, skorpió zseniális, csörgőkígyó hasában egérrel

Dzsungeli folyó: piranják, parton tigris, jaguár: foltjaiban pötty, leguán

Teknős balra, pálmafa, amire mászik fel a pálmatolvaj, parton leguán

 

Szavanna: a legjobb a hiéna, ahogy lehajtja a fejét közép felül n.sárga, flamingó, stb

Itt a kaméleonja atomcuki, a legkisebb, de a paradicsommadár is isteni, jobbra.

Ez pedig tegnapi ovis "családrajz". Mint kiderült, rajta van a család is, igaz egy dzsungelben... :)

Az emberalakok közül balra van Győző, középen Bobcim, jobbra én, azért van egy kezem, mert oldalról látszom. Pszichológus lennék, de utána kéne néznem, nem baj-e, hogy nincs arc, állatoknál is ritka, hogy külön rajzolna fejet, nem minden végtag van meg, stb. Majd elmélyülök ebben. Anyaként viszont imádom őket.

Ősztől akarom úszni vinni, elvileg szervezzük ovis körben. Tavasszal meg kell tanítanom biciklizni, bár rettenetesen félek tőle. Ennek nálunk (ennek is...) mély gyökere van, de próbálok majd másképp hozzáállni, lazán venni, türelmesnek lenni, kedvet csinálni hozzá, stb.... De úgy vagyok vele, mint anno a cumival és a szobatisztasággal. Be kell ismernem, hogy mélyen nem bízom benne. Megint itt tartunk. Legalább tudom, merre dolgozzak. Viszont megvan, hova megy iskolába. Elvileg foglalt helye lesz. Ettől nagyon boldog vagyok. 

Azt viszont gyűlölöm, hogy folyton el kell szakadnunk egymástól, 2-3 naponta elmegy az apjához. Szívesen megy, de ma pl. nagyon megsajnáltam. Épp hazaértünk, egy órát volt itthon, már öltöztettem vissza, felvette a kis pomponos sapkáját, és bandukolt le előttem a lépcsőházban, és lépett ki a sötétbe, az esőbe, és elment az apjával. Szívesen megy, de sajnáltam, hogy neki is folyton ki kell szakadni itthonról, ahhoz, hogy az apjával lehessen. 

Mindjárt itt a születésnapja. Még fogalmam sincs, mit kap. És miből. De biciklit biztos. Mondjuk annak örülni nem fog. A zsúrját várja viszont. Ahogy a jövő heti ovis farsangot is. Az ovis tornaórákat is imádja, van az alap, és jár egy külön mókustornára is benn. Na, meg a táncházba. Amiről nincs nagy véleménnyel, én meg alig tudom kifizetni, de jár, és mostanában azt is, mintha jobban szeretné. Én meg megpróbálok mostanában több energiát tenni a szociális életének kibontakozásába. Kívül is, belül is. Gyönyörű látni, ahogy ebben az elmúlt két hétben is mennyire felszabadult. Minden nap hihetetlenül pörög az oviban is, itthon is. Lelkes. Tőle én is. Meg más, saját dolgoktól is. Fontoshetek, fontos változások. De még nem elkiabálós. És a tavasz még itt sincs.

És ezek is maiak. Pedig csak egy órát voltunk együtt:
Bobo az onismeretrol:
- En ismerem magam. Há, mér, az a legfontosabb hogy magunkat ismerjuk nem?!
Bobo Odipuszrol:
- En utalom a lanyokat. De nem mindegyiket. Teged peldaul szeretlek.-
Mondta es a nyomatek kedveert megsimogatta az arcom.