A nagy(okos) nővér

Aki esetleg szimpatikusnak talál így az interneten keresztül és arra gondol, de jó lenne ismerni engem vagy találkozni velünk és kialakítani személyes kapcsolatot is, vagy csak szimplán jófejnek hisz, annak elmesélem, hogy egy hete hívogatom őrjöngve, szitkozódva és vádaskodva a családom különféle tagjait, mindig éppen mást hibáztatva; mindenkit elmondva mindenféle trehány, hanyag disznónak; a lakásukat szemétdombnak titulálva; hitetlenkedve, hogy miért az én családom a leglustább banda a világon, akik leszarják mások értékeit és csak a számítógépet püfölik a saját mocskukban ülve, majd aztán ma hazaérve egy hajgumit keresve a sminktáskámban megtaláltam, amit rajtuk kerestem: a pendrive-omat, amin a szakdolgozatom legfrissebb verzióját tárolom. Javamra legyen mondva, nem hallgattam Győzőre, aki azt javasolta, vigyem magammal a sírba a titkom vagy legközelebb csempésszem oda hozzájuk és "na, tessék, megmondtam, hogy itt volt, csak körül kellett volna nézni"-felkiáltással látványosan találjam meg. Nos, rágalmaimat kompenzálandó, megvallottam bűneimet és visszavontam minden ocsmány jelzőt, amit rájuk szórtam a napokban. És mától kifogásom sincs, hogy miért nem dolgozom a szakdogán. Illetve holnaptól. Ma még netezgetni fogok.