Szerencse, hogy akkor kezdett lanyhulni a Bobóblog-vezetésem aktivitása, mikor Bobó maga már beszél, így mintegy társzerzővé lépett elő, ezzel súlyos terheket levéve a vállamról, az aranyköpéseinek feljegyzésével ugyanis a kevésbé élelmes olvasóinkban fenntarthatom annak illúzióját, hogy a blogunk még nem vált okafogyottá. Remélem tehát, hogy senki nem veszi észre, hogy körülbelül négy hónapja finoman szólva nem teljes fordulatszámon pörög az oldal; remélem sikerül jól adagolnom az alibi-posztokat és remélem, hogy senki nem tudja meg, hogy finoman szólva ellinkeskedem a naplóvezetést.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Na, akkor kapd össze magadat édeslányom, vagy lázadást szítok!
VálaszTörlés( Én az alibi postjaidat is szeretem,de azt nehezen viselem, amikor hosszú napokon keresztül nincs hír rólatok! )
Ölelés:Különk.
Krisztám, te már így is valami különdíjat érdemelnél a minden idők-leghűségesebb-Bobóblogolvasói-versenyében. ;)
VálaszTörlésMajd most lesz poszt, nyugi: az elfuserált tortáimról...
Nem lesz ott semmi sem elfuserálva, nagyon jó kis torták lesznek!
VálaszTörlésÉs be van-e már csomagolva bika meg a neje?
Nagyon várom a szülinapos post-ot!
Pussz:K.
A próféta szóljon belőled!
VálaszTörlésHát, nem hiszed el, de éppen a szarvasmarha-család csomagolásából pattantam ide a géphez és látom, mit kérdezel.... :))
Párducmintás csomagolópapírt vettem neki! Majd felteszem róla holnap a képet!
Várom, várom!!!És a tortákról is legyen kép, plíz!
VálaszTörlésK.
Képzeld kaptam szívecskés formát!!!!!!
VálaszTörlésAkkor tuti teljes siker! :)
VálaszTörlés