Challange Day

Délelőtt kiderült, hogy ötöst kaptam a szakdolgozatomra. Délután hirtelen ötlettől vezérelve kölcsönbiciklivel hazatekertünk Bobóval Simi barátnőméktől. Az alábbi képek segítenek megválaszolni, melyik teljesítményemtől villanyozódtam fel jobban, és melyik tölt el nagyobb büszkeséggel.

 

Na, nem azért mert nem tudok jól biciklizni, vagy mert nem jelent semmit, hogy a legjobb osztályzatot kaptam, amit lehetett, hanem azért, mert sem városban, sem gyerekkel, sem nem-mountain bike biciklivel, sem papucsban nem bicikliztem még, és mert a szakdolgozatommal annyira elégedett voltam, amikor leadtam, hogy tulajdonképpen fel sem merült bennem, hogy rosszabb jegyet is kaphatok az ötösnél, és mert az államvizsga egy gondolatnyival most jobban foglakoztat, mert még egy képkocka nem sok, annyi sincsen készen a prezentációmból. Bobó pedig legnagyobb meglepetésemre brutálisan élvezte a bicózást, nem akart három méter után kiszállni (csak a tónál és a Póniparknál, de könnyen leszereltem), nem ficergett, halál cukin nézelődött, végig beszélgettünk, kérdezgetett és meleg helyzetbe is csak egyszer kerültünk, mikor egy útpadkára alig bírtam felmenni, de mint a mellékelt ábra mutatja: épségben hazaértünk. Már csak olyan kérdéseim vannak, hogy hol fogom tartani a bicót, honnan lesz lakatom rá, hogyan fogom felcipelni, honnan és mikor lesz sajátom?