2011. május 25., szerda

Húsvéti utóérzés...

Az alábbi "párbeszéd"kitűnően összefoglalja és élethűen tükrözi Botond
  • érdeklődési körét, 
  • humorát, 
  • beszédkészségét.
Ketten vagyunk itthon, délután egy órát aludt, finoman szólva illene már horkolnia, így tíz órához közeledvén. Erre kikiabál a szobájából:
- Mama, lécives, bejöjjél!
Bevonszolom magam, ül az ágy sarkában, rágja a cumiját és vigyorog.
- Mondjad, Botikám, mizu?
- Az, hogy "Kakierdőben jártam,/pisibolyát láttam,/el akart hervadni,/szabad-e kakilni?

Tartalmas lesz ez a Botigyerekkor, érzem.

6 megjegyzés:

  1. És nem fordultál ki vinnyogva a kisdedtől?
    Küldök Bobeszkának hatalmas pacsit!
    KK.

    VálaszTörlés
  2. Írhatnám, h údekirály, tényleg az, szétröhögtem magam, de valóban megfogtad a lényeget, h ez most totál kifejezi a Bobó fejlődési stáduimát, ami valami hihetetlen, mármint a beszédfejlődése meg a nyelvi humora. Mert egy dolog a humor, másik dolog a nyelvi fejlettség, de hogy ezt így összehozza, nem semmi! Annyira király, h így játszik a nyelvvel, a szavakkal, gondolkodik rajtuk, ez nagyon nagy dolog szerintem. Most azon felül, h szétröhögős :)

    VálaszTörlés
  3. Sziltó!!!!! Képzeld, igen!!! De én nem láttam, a húgom hívott őrjöngve h celeb lett az unokaöccse....Győző épp most nyomozza a neten h fenn van-e a shot, ahogy leadták.

    VálaszTörlés
  4. kéééééééééééééééééész :DDDDDDDDDDDDDD

    VálaszTörlés

Mit szólsz?