Az alábbi "párbeszéd"kitűnően összefoglalja és élethűen tükrözi Botond
Ketten vagyunk itthon, délután egy órát aludt, finoman szólva illene már horkolnia, így tíz órához közeledvén. Erre kikiabál a szobájából:
- Mama, lécives, bejöjjél!
Bevonszolom magam, ül az ágy sarkában, rágja a cumiját és vigyorog.
- Mondjad, Botikám, mizu?
- Az, hogy "Kakierdőben jártam,/pisibolyát láttam,/el akart hervadni,/szabad-e kakilni?
Tartalmas lesz ez a Botigyerekkor, érzem.
2011. május 25., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:DDDDDDDDDDDDDD
VálaszTörlésÉs nem fordultál ki vinnyogva a kisdedtől?
VálaszTörlésKüldök Bobeszkának hatalmas pacsit!
KK.
Jól láttam a tv-ben? :D
VálaszTörlésÍrhatnám, h údekirály, tényleg az, szétröhögtem magam, de valóban megfogtad a lényeget, h ez most totál kifejezi a Bobó fejlődési stáduimát, ami valami hihetetlen, mármint a beszédfejlődése meg a nyelvi humora. Mert egy dolog a humor, másik dolog a nyelvi fejlettség, de hogy ezt így összehozza, nem semmi! Annyira király, h így játszik a nyelvvel, a szavakkal, gondolkodik rajtuk, ez nagyon nagy dolog szerintem. Most azon felül, h szétröhögős :)
VálaszTörlésSziltó!!!!! Képzeld, igen!!! De én nem láttam, a húgom hívott őrjöngve h celeb lett az unokaöccse....Győző épp most nyomozza a neten h fenn van-e a shot, ahogy leadták.
VálaszTörléskéééééééééééééééééész :DDDDDDDDDDDDDD
VálaszTörlés