Közismert tény, melyhez hősünk három éve következetesen tartja magát, hogy Botond nem egy barátkozós, nyitott lény. Nem keresi kifejezetten egy kortársa társaságát sem, nem igényli a közösséget, azokat akiket bír, azokat is inkább elviseli, mint hogy vágyná a társaságukat. A szülinapi zsúrján Kingával eltöltött példátlan másfél órát leszámítva nincs olyan emlékem, hogy ő másik gyerekkel játszik. (Most olvastam, hogy 3-4 éves kora előtt egy gyereknek alapvetően nincs szüksége kortárs kapcsolatokra, azok nem bírnak különösebb értékkel számukra- nálunk ez abszolút így van.) Zavar, zavar, nehezemre esik elfogadni, de be kell ismernem, hogy pl. Győző is, én is ilyenek vagyunk, nehezen kapcsolódunk.
Akiket a barátai közé sorol következetesen és régóta: Győző és én első helyen, utánunk szinte mindig felsorakozik Hugi és Áki. Remegve rajong értük. Ezért is fáj a szívem, hogy milyen keveset tud velük lenni. Na, de: ennyi. A négy legfontosabb ember számára. Hozzánk négyünkhöz kötődik igazán. A kis szeretetgombóc.
Apró fordulat: újabban Anitát és Mirát is idesorolja a bölcsis csoportból. Nemrégiben hallottam azt először a majd' egy év alatt a gondozónőtől, hogy Mirával játszott az udvaron. Nekem ezek új dolgok. Kétkedve is fogadtam :) Valószínűleg olyan lesz, mint Áki: szeret egyedül lenni, kevés, de tartós, nagyon mély kapcsolata van. Ezt el tudnám fogadni nagyon is. Meglátjuk.
Egyrészt nagyon megbecsülendő egy "ilyen" lelkületű ember minden szeretet-darabja, de nem teszi könnyűvé az életét, az sajnos majdnem biztos...
VálaszTörlésMármint, hogy Bobó a saját magáét...? Nem biztos h értem...
VálaszTörlésÚgy értem, igen, önmagának lesz sajnos nagyon nehéz a "hétköznapi" életben. Én is ilyen vagyok, férjem is. Érdekes módon Ádám már kevésbé (?).
VálaszTörlésNehéz azért is, mert kevés ember van, aki ezt "leveszi", azaz aki értékeli, megérti egy Bobóhoz hasonló zárkózott ember szeretetét, őszinteségét, egyáltalán "viselkedését". Igaz, ha rátalál a "megfelelő partnerekre", akkor a mindenség lehet az övé.
Önmagát megerőszakolni nem tudja (nem is kell), de az "igazi" énjét így kevesen ismerik meg.
Nem tudom, érthető-e, és nem is akarom Bobó-blogját ilyesmivel terhelni,
ja, már akartam is mondani, hogy Ádám mennyire "meglepően" nyitott :))))
VálaszTörlésA családomban is pl. kevesen értik meg, fogadják el ilyennek - velem az élen..............
Szerintem a barátságokkal nem lesz gondja, a felületes haverságokkal talán igen...de az nekem sem megy. Ahogy az ab ovo kedvesség se megy, de ezt tudod :))))))
Engem sem ismernek igazán sokan, sőt, nem is tudom, van-e aki igen.... Sejtem, hogy te is ilyen vagy,hmm? :p
Szerintem még inkább, mint te. :D
VálaszTörlésNéha totál ledöbbenek, mikor jellemzést kapok magamról "idegen szemmel" :)
Nehéz elfogadni, az biztos, ha a gyerekünk "ilyen", engem néha iszonyúan fel tud dühíteni. Kriszti ilyen extra módon.
Na, azt mondjuk kitalálhattam - ha másból nem- abból h legalább 5 feldobott labdámból egyet sem ütöttél le tali-ügyben :))
VálaszTörlésKrisztivel jóban lennék :)
Hatalmas cukiság volt régen, mikor Bobó meg Lilkó repesve várták, h találkozzanak, ragyogott a szemük, mikor mondtuk, h randi lesz, aztán oda se bagóztak egymásra :))))
VálaszTörlésAztán mire megértek az együtt játszásra (nálunk is látszanak ennek kezdeti csírái...), már nem találkoznak, csak tök ritkán :(
Na de, mire mi kimerészkedünk este, már fél 8. Ti addigra már sehol. :)
VálaszTörlés