Bozsok 2010

Az elmúlt két hetet ugyebár anyukámmal és a tesóimmal töltöttük. Csak Bobó meg én. Apánk dolgozott és mininyaralt egyet közben a haverjaival. Kezdem a rossz oldallal, hogy a vége-szájíz jó legyen, hiszen szuperül sikerült a kiruccanás, sokkal jobban, mint számítottam rá, még jó, hogy általában pesszimista vagyok, így nem nagyon ér csalódás.

Ami nem volt jó:

• Egy szobában aludni Botonddal. Nyögdécselt, nyöszörgött álmában, forgolódott, az agyamra ment szegény, pláne hajnalban. Én is zavartam őt, nyikorgott az ágyam, néha orrot fújtam, pisilni mentem éjjel, szóval kölcsönösen ébresztgettük a másikat. Agyfasz. Én hajnalban rendszeresen ébren voltam, kiváltképp az ötórás harangszó esett jól amúgy sem kisimult idegeimnek. Itthon ébredés után még van öt-tizenöt percem, itt viszont azonnal meglátott, felállt és vigyorgott (vagy nyüszített). Nem volt mit tenni, jött az ágyamba és olvasgattunk, míg "Agyi" fel nem kelt. 
• Botond megkapta élete első kézrecsapását. És nem tőlem. Eléggé összezörrentünk ezen anyukámmal (mert persze ő volt az osztója), de végül mégsem viharzottunk haza, ahogy eleinte kinézett a dolog, hanem átbeszéltük a dolgot és bár nem sikerült közös nevezőre jutnunk, jegeltük a témát. 
• Botond az égvilágon semmi egészségeset nem kapott tízóraira vagy uzsonnára, nagyon elkurvultam, kizárólag édességet, nassot, péksüteményt kapott. A joghurt azért csúszott, de gyümölcs semmi.
• Az idő. Jópár esős-borongós napunk volt, amikor sehova nem mentünk, csak a faluban lézengtünk, amit már nagyon untam, igaz Bobó így is jól érezte magát, de én nem bírok ennyit egy helyben lenni, mennem kell ide-oda. 

Ami jó volt:

• A tesóim. Egyszerűen lenyűgöztek, mennyire hihetetlenül jófejek voltak Bobóval. Bence kicsit kivétel, ő magától nem annyira foglalkozott vele, de ha megkértem vagy mellette ment el, akkor persze ő is szívesen játszott vele. Na, de a másik három!! Bálint a maga dirigálós-osztós-flegmázós módján terelgette Bobót, nincs érzékenykedés, nincs hiszti, ide tette-oda tette, vitte a lovardába, hempergett vele, patakozott vele, vitte az ölében biciklin, bohóckodott neki, nevelte. Ákos kicsit finomabb volt vele, gyengédebben bánt vele, talán ő volt vele legszívesebben, ő is vitte ide-oda Bobót, patakoztak, járkáltak, jajjjj-jajjjoztak. Ő rajta láttam legjobban, hogy igényli Bobó társaságát. Hugi is nagyon helyes volt vele, cipelte, játszott vele, ölelgette, puszilgatta, volt olyan, hogy egyedül ő vigyázott rá. Nagyon felszabadított, hogy több ember volt Bobóra, mint itthon; hogy más is meg tudja nyugtatni, mással is jól érzi magát; nagyokat nevetett velük is, szívesen otthagyott engem, hogy valaki mással játsszon, nem lógott rajtam egyáltalán; sokszor anyukám etette, ő csinált neki reggelit, vacsorát; akármi nyűgje volt, valaki mindig volt körülötte, hogy hozzászóljon, segítsen neki. Az is nagyon jó volt, hogy mindenki pontosan ugyanúgy bánt vele, mint én. Rászóltak, ha kellett, csitították, ha kellett, beszabályozták, ökörködtek neki, etették-itatták, olyan szakértelemmel és dumával, hogy komolyan meglepődtem, hogy honnan vágják ennyire a dolgot. Persze nyilván anyánk öröksége ez az érzék, de meglepődtem. Alig kellett beleszólnom, mit hogy csináljanak. Úgy láttam, hogy nagyon megszerette anyukámat és a tesóimat és ez borzasztó jó volt. Nagyon jó volt látni, hogy másokat is szeret, több emberhez is kötődik (azóta is emlegeti őket), akárhányszor meglátta őket reggel, fülig szaladt a szája, aki még aludt, azt kereste. Másoknak ez lehet, hogy termélszetes, nálunk nem nagyon nyüzsögnek a látogatók, így általában kettesben vagy hármasban vagyunk, eddig kicsit bizalmatlan is volt másokkal szemben, de most megcsillant a remény, hogy fog ő még máshoz is ragaszkodni rajtunk kívül. Hálás vagyok nagyon nekik, hogy ha nem is jönnek gyakran, de ennyire szeretik a kis porontyomat.
• Majdnem mindennap ott tudtam hagyni Bobót 1-2 órára valamelyik tesómra, míg mi anyukámmal nyugodtan tudtunk shoppingolni. Általában alvásidőben léptünk le és ébredés után még kicsit volt nélkülem Bobó, de olyan is többször volt, hogy nem aludt, mikor elmentem. Teljesen jól megvoltak nélkülem, én az első alkalom után egyáltalán nem izgultam, bíztam a tesóimban, Botond meg tudtam, hogy jól érzi magát. Nagyon jó volt kicsit lazábban venni a kérdést és néha nélküle lenni.
• Bálinttal kétszer is elmentünk vezetni az erdőbe. Egész jól ment szerintem, kivéve a tolatás és a fékezésnél is néha bénáztam. A váltás viszont tök flottul ment. Az elején egyszer mondtam Bának, hogy gyorsan megyünk, szeretnék lassítani, erre közölte, hogy "Nővi, bamme, 23-mal megyünk!!" :)) Aztán felbátorodtam (egészen 40-ig...) Ősszel el akarom kezdeni a jogsit, nagyon sokszor hátráltat, hogy nem tudok vezetni. Lesznek még itt izgalmas sztorik, érzem, ne menjetek messzire!
• Bobó itt kezdett motorozni, Zszsa/Agyi vette neki. Még nagyon lassan haladt előre és elég hamar leszállt, de végre motorozott. (Velencén, ahol a bejegyzést írom, már gyorsabb és ügyesebb.)
• A lovarda. Illene külön posztot szánnom a ló-mániának, úgyhogy most csak annyit árulok el, hogy ébredés után egyből kalffogott és mutogatott (=menjünk lovardába). Minden délutáni alvásából így kelt fel. Anyukám megkérdezte, hogy értem-e már, miért volt ő annak idején tesóimmal reggeltől estig a lovardában? Igen, sajnos értem. Bírom én a lovakat, de egyrészt büdösek, másrészt napi két órán át kissé unalmasak.
  
• Anyukám is nagyon jófej volt, azt hittem, kevésbé fog unokázni és megy majd ide-oda, de elég sokat és elég szívesen foglalkozott Bobóval, patakoztak, mászkáltak, mutogatta neki a világot, tanítgatta, okosította. Az étkeztetésére különösen rátette a kezét, nem bírta nézni, hogy Bobó csupaszon eszi a vajas zsömlét. A medvesajtos párizsis kutyulmány pl. bevált, de a tojáskrém nem. Rengeteg édességgel kényeztette, mi lesz itt később? 
• Bobó és a tavak...Bozsokon (illetve Ausztriában) volt először tóban. Ha nem én szültem volna, azt hinném vízben született a gyerek, ugyanis úgy ment be a hideg és mély vízbe, mintha ezer éve tudna úszni, még le is guggolt, hogy a feje is vizes legyen. Nem tűrte, hogy segítsek, eleinte a karúszóval akadtak gondjaink, de mostanra már azt hiszem rákapott, ugyanis itt, Velecén már azzal úszkál-egyedül a mély vízben, míg erővel ki nem hozzuk, mikor már egész testében remeg. Erről majd írok később részletesen, mert teljesen el vagyok képedve, hogy mennyire bátor a vízben.

Best of Bozsok 2010

Biztos kihagyok még csomó mindent, de az maradjon meg nekünk emléknek, csináltam egy "besztof" mappát, 400 képpel, az összes 900-ból....aki még nem látta Facebokon, fogadja szeretettel és türelemmel, mert tényleg sok lett, de nem tudtam ennél jobban szűrni.

Hogy jövőre is megyünk-e, nem tudom, mert tesóim olyan ocsmányul beszélnek, hogy az néha vállalhatatlan, jövőre pedig ez már gondot fog okozni*.  

Na, de viccet félretéve, nagyon jó volt ez a két hét,  borzasztóan szeretem a Kiccsaládom és imádok velük lenni!!!!!!

* a minap próbáltam itt, Velencén betűrni a lepedőt az ágy alá és az ráesett a kezemre, erre azt találtam mondani, hogy "a kurva nénikédet", erre Bobó: "nénne"....