2010. augusztus 17., kedd

Egy elkésett levél

Drága Öregapa!

Sajnálom, hogy mindezt nem személyesen mondhatom el neked.
Sajnálom, hogy nem tegnap mentem be hozzád. Ma reggel indultam el, de nem elég korán.
Sajnálom, hogy nem tudtam veled beszélni az elmúlt három napban. Sajnálom, hogy a nővérek nem segítettek neked telefonálni és nem mondták meg nekem a telefonban, hogy mennyire rosszul vagy, talán előbb be tudtam volna menni.Sajnálom, hogy nem jutott előbb eszembe, hogy Baba nénit ideutaztassuk hozzád, hogy elbúcsúzhassatok. Két napja kezdtem el szervezni, de nem jött össze. Tudom, hogy mérhetetlenül szerettétek egymást.
Azt is sajnálom, hogy nem hiszek abban, ami nektek oly fontos volt mindig is. Sajnálom, hogy a Biblia, ami mindig az éjjeli szekrényeden volt (ma is láttam, csak a szemüveged hiányzott mellőle), nekem nem jelent semmit, mert most könnyebb lenne, ha hihetném, hogy jó helyre kerültél és találkozol a réges-rég elvesztett szüleiddel, szeretteiddel.
Sajnálom, hogy egy Spar-os szatyorral kellett ma távoznom a kórházból. Csupa tisztálkodási cucc, meg a mobilod, a szemüveged, a walkmaned. Nem hiszem, hogy hallgattad.  Sem a mobilodat. Pedig beküldettem a gyömrői nővérrel, hogy el tudjalak érni. Azt mondták, az elmúlt két napban alig tudtál beszélni. 23 nem fogadott hívás volt rajta tőlem. Kettő apukámtól, egy Attilától, egy egy idegen számról. Rettenetesen szerettem volna veled beszélni. Folyton hívogattalak, mint egy megszállott. Miért nem mentem be vasárnap vagy hétfőn?? Nem tudom. Meg kellett volna éreznem, hogy nem tudsz rám tovább várni. Ne haragudj.
Mit csináljak a karikagyűrűddel??????
Mit csináljak az 5000 forinttal, amit a pénztárcádban találtam???? Gondoltam veszek Botondnak valami apró, de örökre megmaradó ajándékot, ami a Te utolsó ajándékod lenne. Mi legyen az??!??!! Valami olyasmit szeretnék, ami felnőtt korában is rád emlékeztetné. 
A legjobban tudod, mi fáj?? Az, hogy nem leszel Botond élete részese tovább. Van egy fotó az egyik dédnagyapámról, ahol velem játszik. Kb három éves voltam, mikor meghalt. Semmire nem emlékszem belőle és semmit nem jelent ő számomra. Beleszakad a lelkem, hogy Botond sose fog emlékezni, mekkora hatalmas szeretettel érdeklődtél felőle, mennyire őszintén, szívből jövően kacagtál, mikor elmeséltem egy-egy csínytevését. Volt, hogy még a köhögés is rádjött, úgy nevettél. Soha nem fog emlékezni, hogy milyen büszke voltál rá és mennyire szeretted őt nézni, amint járt-kelt a lakásotokban, majd később az otthonban. Megszakad a szívem, Öregapa, mert imádtam mesélni neked róla! Annyira élvezted hallgatni.
Pár hete megkérdeztelek, leled-e még örömödet valamiben? Azt felelted, hogy bennünk; abban, hogy itt vagyunk Neked és szeretjük egymást.
Örülök, hogy -ha nagyítóval is-, de el tudtad olvasni, amiket írtam rólatok annak idején itt, a blogban, mert így legalább azon keresztül megtudtad, hogy mennyire nagyon sokat jelentettél nekem.
Örülök, hogy az elmúlt hetekben, sokat beszéltünk telefonon. Majdnem mindennap. Soha nem fogom elfelejteni, amit az utolsó beszélgetésünkkor mondtál nekem, de ha mégis elfelejteném, leírom. Azt mondtad, nagyon lassan és nagyon lágy hangon, hogy "Nagyon szeretlek, Drágám. Nagyon szeretlek benneteket." Sokszor beszéltél úgy az elmúlt időben, mintha búcsúznál, ez most végül az is lett. 
Én is nagyon szeretlek, Öregapa, mindig is nagyon szerettelek, de az elmúlt években különösen közel éreztelek magamhoz! Próbáltam segíteni, ahogy tudtam, de többet érdemeltetek volna. Keveset jártunk hozzátok, túlságosan magatokra hagytunk benneteket a gondjaitokkal, annyira sajnálom! Ne haragudj!!
Annyira hiányzol, Öregapa, még egyetlenegyszer annyira jó lett volna magamhoz ölelni téged, vagy legalább hallani a hangod, kicsit beszélni veled!!! Bármit megadnék érte!
Tudom, hogy végtelenül elfáradtál és hogy évek óta arra vártál, hogy lazíthass és megpihehess. Tudom, hogy az tartott téged életben, hogy Öreganyát ápolnod kellett. Tudom, hogy elfogyott az erőd és mikor megnyugodhattál Öreganya ellátása felől, feladtad a harcot. Tudom, hogy számíthattunk rá, hogy nem leszel velünk már sokáig, de egyszerűen nem tudom még felfogni, ami történt. Tudtam, hogy ez lesz a vége, de nem hittem. Nézem a fotódat és egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy soha többé nem fogom látni az arcodat, hallani a hangodat, érezni a vékony, csontos kis tested, ahogy magamhoz ölelem. Soha többé???? Egyetlenegyszer sem???? Nem tudlak felhívni és elújságolni, ha Bobó valami vicceset vagy aranyosat csinál?? Ha bánat vagy öröm ér? Mi lesz velünk nélküled?? Mi lesz Öreganyával? Utánadmegy nemsoká? Mi lesz Attilával és hogy fog nélküled boldogulni Apukám? Farmos? Hogy fogunk oda lejárni téged látogatni? Ott vannak a gyökereid, mindig is odahúzott a szíved, ha valahol, ott megleled a nyugalmat, amit oly rég vágytál.
Nagyon szeretünk téged, Öregapa és mindennap gondolunk rád, hiányzol nekünk. A legjobb ember voltál, akit ismertem. Nemes, nagylelkű, szerény, szigorú, kötelességtudó, kitartó, kemény, művelt, hívő, hazaszerető, tisztelettudó, csendes, odaadó, áldozatkész. Boldog vagyok, hogy én lehettem az elsőszülött és kedvenc unokád és köszönöm azt a rengeteg sok mindent, amit tőled kaptam, értem tettél. 
Szeretlek és hiányzol borzalmasan! 
Unokád. 



",,,An August summer night
Soldiers passing by
Listening to the wind of change..."

Szóljon a Wind of Change, ma este ezredszer is.


29 megjegyzés:

  1. nem tudom mit mondjak...őszinte részvétem...

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom...
    Én hiszek benne, hogy ez valahogy eljut(ott) hozzá!!!

    VálaszTörlés
  3. Drága Virág!
    Én hiszem helyetted is, hogy jó helyre került!!Ennél többet sajnos nem tudok tenni, hogy enyhítsem a fájdalmadat :(((

    VálaszTörlés
  4. Nagyon sajnálom Sereske! Együttérzek Veled.......sajnos a lelkemből nekem is hiányoznak darabkák.......
    De biztosan tudta Ő, hogy így érzel iránta....tudta.
    Ölellek, Piroska

    VálaszTörlés
  5. Részvétem Emes!
    D.Évi

    VálaszTörlés
  6. Őszinte részvétem!...
    Ilyenkor hinni kell, hogy mégis létezik az a "jó helye", ahova ilyenkor kívánjuk a szerettünk megérkezését, még akkor is, ha addig nem hittünk benne....Ő hitt, és ez azért sokat számít!...
    Átérzem a fájdalmadat nagyon, és sok ölelést küldök Neked!

    Én sem emlékszem a nagymamámra, de egyetlen pillanat élesen benne van a lelkemben 2 éves koromból, és hiszem, hogy sokunkban vannak ilyenek. Lehet, Bobóban is él egy pillanat...

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szép búcsúposzt! Sajnálom, és remélem lassacskán majd enyhül a bánatod. (Én konkrétan végigbőgtem az egészet... Micsoda csoda lehet egy ilyen nagy/dédszülő.)

    jancsi

    VálaszTörlés
  8. Sajnálom. :( Potyognak a könnyeim, így ismeretlenül is azt gondolom, hogy csodás ember volt Öregapa! Te pedig csodás unokája vagy, hogy ilyen szépen írsz róla!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon sajnálom!
    Ölellek,jó szorosan, szeretettel:Kriszta

    VálaszTörlés
  10. Borzasztóan sajnálom :(

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm szépen mindenkinek. Ugyan elsősorban terápiás célból írtam a levelet, nem azért h írjatok nekem, de rettentő sokat jelent minden egyes távölelgetés, higgyétek el!! Mindig is így volt, de most különösen jól esik!!!

    VálaszTörlés
  12. Őszinte részvétem. Nagyon is megértelek, én 3 éve veszítettem el a nagypapámat, akivel nagyon közeli kapcsolatban voltunk. Még a mai napig sajog a hiánya, és nem tudom felfogni, annyiszor gondolok rá. És Blanka is közel ennyi idős volt, mint Bobó...És ő is imádta Blankát,aki nem emlékszik rá :(

    részvétem, nagyon együtt érzek!!!!!

    Jövő héten azért tali?

    puszi nektek

    Kriszti

    VálaszTörlés
  13. Vártam az estét, hogy zugolvasóból előléphessek, sajnálom, hogy ilyen szomorú hír fogadott. Részvétem!
    Jude

    VálaszTörlés
  14. Eszembe jutott, hogy ezt idelinkeljem neked: http://steinerzsofi.multiply.com/journal/item/78/Laci_papa-Baba_mama Talán egy kicsit erőt tudsz meríteni belőle.

    VálaszTörlés
  15. Virág!
    Biztosítalak Téged legmélyebb részvétemről.Nyugodjon Békében,Nagypapa!
    ViniAndi

    VálaszTörlés
  16. Ó, Istenem, nagyon sajnálom! Most eszembe jutott a négy dédszülőről a kép, ahogy Bobót nézik. Mennyire jó, hogy elkészülhetett! Tényleg szívszorító, hogy Bobó talán nem fog emlékezni rá, hogy a nagyszüleink nem láthatják felnőni őket. De ez valahogy úgy lehet, hogy az a lényeg, hogy mégis találkoztak ebben a szívet facsargató körforgásban.

    Bár szerintem ez a része nagyon szomorú, de a nagypapámon én azt látom, minden bánatot, nyomorúságot feledtet vele, ha csak hallhat a dédunokájáról. Nekik ez az utolsó és legeslegnagyobb öröm és boldogság a világon. Viktor nagymamája sajnos nem láthatta meg Zalánt, de mégis maga a létezése boldoggá tette.

    Sok puszi!

    VálaszTörlés
  17. Jajj, tudtam hogy eljön ez a poszt, hisz írtad hogy számítani kell rá és mivel életükben is végigbőgtem minden egyes "öregapás" bejegyzést, most sem tudtam másként. Mérhetetlen szeretet árad Belőled Feléjük, áradt idáig is, érezték, tudták, hidd el!!!

    Őszinte részvétem Neked/Nektek, Ő pedig nyugodjék békében!!!

    VálaszTörlés
  18. Őszinte részvétem! Annyira szívszorítóan gyönyörűeket írtál ebben a bejegyzésben! Az egészet végigbőgtem. Csodálatos, ahogy írsz a szeretteidről. Sok ölelést küldök!

    VálaszTörlés
  19. Nagyon sajnálom... :( Nekem is potyogtak a könnyeim, ahogy olvastam. Tudom, milyen elveszíteni egy nagyszülőt, akit imád az ember, akinek szeret mesélni, aki mindennek annyira tud örülni... De hidd el, jó helyen van mostmár Öregapa!
    Ölelés!!!

    VálaszTörlés
  20. http://www.youtube.com/watch?v=FDW-rrNoVko
    Szívből sajnálom!

    VálaszTörlés
  21. Szia, Emese!

    Most olvastam el Öregapának írt leveledet. Végigzokogtam az egészet... Te nagyon jó és rendes voltál mindig hozzá, olyan örömmel mondta mindig a telefonba, ha meglátogattad őket! És Botondot is hogy élvezte! Nagyon szép az, amit írtál róla, Laci bácsi tényleg olyan volt, ahogy jellemezted. Anyuval nagyon szoros lelki kapcsolatban álltak. Nehéz leírnom, amit érzek... Emese, én hiszem, hogy van tovább is, hogy - ahogy mondani szokták - a halál nem pont, hanem vessző... Öregapa mindig elmondta Anyunak a beszélgetéseikkor, hogy jó az Isten és bízik az Ő irgalmában. Ő megkapta a hit ajándékát...
    Anyu ma is mondta, hogy annyira szeretne elmenni a temetésre, de hát nem tud. Nemcsak fizikailag, lelkileg sem bírná. Bár erős a hite, de tudod, néhány nap múlva 89 éves lesz. Emese, szeretnélek megkérni, hogy ha lehet, gyertek majd el Botonddal, Anyu nagyon örülne!
    Az ember ilyenkor jobban érzi, hogy össze kell tartani a tágabb családnak is, amikor valaki elmegy...
    Sok puszit küldök
    Évi

    VálaszTörlés
  22. Emese, drága, nem lehetett meghatottság és sírás nélkül olvasni szeretetteljes soraidat, amiket Öregapád, az én szeretett testvérem, Lacikám eltávozásakor írtál. Gondolhatod, hogy mennyire bánt engem, hogy korom és erőnlétem miatt nem kísérhetem el utolsó útjára! De lélekben ott leszek!
    Küldök egy pár sort, amit akkor kaptam, mikor hasonló gyász ért. Hidd, Emesém, hogy ez így van!
    Az egész családra szeretettel gondolok
    Baba néni


    Üzenet

    Miért sirattok? Isten arca volt,
    Mely simogatón, hívón rámhajolt...
    S én mentem... és most fényözönben élek
    És nem vagyok más, csupán tisztult lélek!
    Sziromhullás volt. Árnyékom lehullt...
    A szemetek hát könnybe miért borult?
    Ha emlegettek - köztetek leszek,
    De fáj, ha látom könnyetek!
    Ha rám gondoltok - mosolyogjatok,
    Emlékem így áldás lesz rajtatok.

    VálaszTörlés
  23. Ne haragudj amiért nem olvaslak rendszeresen.
    Ez kemény...bőgők...és az Édesapámra gondolok.
    Kitartást neked, és a z a fénykép.
    Nagyon kedves és édes Papó néz vissza.
    Biztosan jó helye van valahol... a szívetekben biztosan..

    Ölelés.
    Évi

    VálaszTörlés
  24. Évi, dehogy haragszom és nagyon köszönöm a kedves sorokat!! Kicsit váratlanul ért, mert ide már nem nagyon ír senki és most visszaolvastam a többi hsz-t is... jó, hogy vagytok nekem, na!!

    VálaszTörlés

Mit szólsz?