Töltött padlizsán

Na, megint nem arról van szó, hogy úgy érzem, a gasztroblogok virágzásának fénykorában úgy érzem, nekem  is meg kell szólalnom ( a fényképről nem is beszélve), de ez most olyan jól sikerült, és olyan könnyű volt*, hogy leírom, főleg mert fejből kreáltam, és tuti el fogom felejteni.

Mivel hősünk félbeszakította közös vacsoránkat, és magamra hagyott a konyhában (lásd lejjebb), hogy bevárjam, nekikezdtem a késő estére tervezett főzésnek.
Padlizsánokat megmostam, félbevágtam, a húsukat kikapartam, ezen a ponton rögtön el is bizonytalanodtam, mert egyrészt szenvedtem a kikaparással, másrészt elég undorító ez a padlizsán nyersen, de vettem egy nagy levegőt és haladtam tovább, remélve a legjobbakat.
Olajon megpirítottam (25 dkg sertés) darált húst, sóztam, borsoztam, majd lila- és fokhagymát is dobtam hozzá, pirítottam együtt őket, majd a vége felé még a kikapart kis kockára vágott padlizsánt is hozzáadtam. Utána pedig már a tűzről levéve, hozzákevertem petrezselymet, oreganót, paradicsomot kis kockákra vágva, és füstölt sajt ízű sajtkrémet. (Fogalmam sem volt, mi kell bele...)

Hősünk ezen a ponton lett kész a kakilással, úgyhogy ebből tudom, hogy az előkészítés szakasza körülbelül 20 percig zajlott, utána az esti fürdés-mese-fektetés-kör után folytattam: belekanalaztam a padlizsánhéjakba a cuccost (pont elég lett!!!!!! ilyen még nem volt, hiába: fejlődöm), megszórtam még reszelt sajttal, és fólia alatt, majd anélkül pirítva sütögettem készre, és nem bírtam magammal, este tízkor belekóstoltam, és brutálisan isteni lett!!! Alig várom az ebédidőt!