2012. május 23., szerda

Versek: ilyen is, olyan is

Tegnap reggel bölcsibe menet a lépcsőn szökdécselve Bobci seggre ült. Jó anyához méltón elkezdtem nevetni, szerencsére ő is, majd erről eszembe jutott egy versike, amit még jobb anyához méltón rögtön közkinccsé is tettem, remélem sejtitek, hogy a "Japán és kínai elmentek fingani, japánnak sikerült, kínai seggre ült"-ről van szó. Ezen röviden elnevetgéltünk. (Azon meg csak utólag kezdtem el drukkolni, hogy ezt ne kezdje el odabenn kántálni, mert tegnap már amiatt is magyarázkodnom kellett, hogy miért piszkálja ez a gyerek annyit az orrát - nem vallottam be, hogy mert én engedem neki -, és miért akarja Ibolya néninek odaadni, amit sikeresen kibányászott - ezt viszont már nem az én támogatásommal teszi.)

Bocs a fikás kitérő miatt, vissza a versekhez.
Este fergeteges Friss tinta olvasgatást tartottunk, fél órája röhigcséltünk, édelegtünk összebújva, mikor elérkeztünk Ranschburg Jenő Első nap az óvodában című verséhez, amit nem terveztem felolvasni, de Bobci rábökött a sírós kisfiú rajzára és kérte, hogy azt is olvassam el. Gondoltam, nem fogom a szőnyeg alá besöprős taktikát választani, vettem egy nagyon levegőt és felolvastam. Igaz, csak az első versszakot.


Ranschburg Jenő
Első nap az óvodában

I.
Most sírok. Itthagyott anyu.
Sírok és nem törlöm le a könnyemet…
Hadd lássák, hogy én most szenvedek!
És hiába dobják ide a labdát
Nem gurítom vissza…
Nem lehet.
Itt fogok ülni a széken estig
S a mesét se hallgatom.
Úgyse tetszik!

II.
Sírok.
És csak a nagy, fehér ajtót nézem
Ahol anyu elment
És este eljön értem!
És rájöttem, hogyha nagyon mereven
Sokáig nézem azt a díszítést
Az ajtókereten
Megelevenedik, és színes mesévé válva
Ott a Hófehérke
És a vasorrú bába,
Meg a torkos farkas,
Ahogy rátámad nagymamára
Aki úgy reszket a félelemtől…

Azt játszom: mindjárt engem is bekap…
Olyan jól tudok sírni ettől!

III.
Sírok. Ha itt lenne velem anyu…
Vagy legalább a nagymamám!
Sírok, sírok
És nem szól senki
Egy szót se rám…
Mért nem kérdezik meg, hogy mért sírok?

Úgyse mondanám meg ám!

Kell-e mondanom, hogy nagyon kikészült tőle. Ennek ellenére háromszor vagy négyszer el kellett olvasnom, és mindannyiszor nagyon-nagyon sírt. Nagyon cuki volt. Beszélgettünk sokat és sokáig, ő nem nagyon tudta megmondani, persze, hogy mi bántja, én szövegeltem neki, de túlzásba sem akartam esni, meg mivel nem tudtam pontosan, hogy a témának melyik részén van kiborulva, nem akartam én a szájába adni még további parákat, szóval leginkább csak úgy együtt voltunk, ő sírt, én meg próbáltam vele lenni ebben. Aztán még az ágyában is párszor behívott sírva, de szerencsére bevitte magával ezt a könyvet, amit tegnap vettem neki (a Smatchban 300 ft-ért...), és azzal elvolt. Egyszer csak kiszólt, hogy "Mam, van valami. Gyere." Bementem és mondta, hogy ő azt hitte, hogy otthon hagyta egyedül a kisfiút az anyukája, meg mondta, hogy "de hisz az oviban nincs is este", vagyis nem értette, hogy miért fog estig a széken ülni a kisfiú. Ekkor jöttem rá, hogy a versben tulajdonképpen nincs is benne az ovi, csak a címében, amit szerintem csak egyszer olvastam fel hozzá, de lehet, hogy kétszer is, nem tudom, de a szövegben ugye tényleg nincs benne, hogy az oviban zajlik a dráma. Cuki volt nagyon. Meg azon is gondolkodtam, hogy hiba volt-e nem tovább olvasni, mert ott mondjuk elhangzik, hogy anya majd eljön érte, de cserébe van annyi más szomorú-szorongós, hogy nem akartam. Lehet, hogy hiba volt?

Még reggel a bölcsi felé bandukolva is kérdezte, hogy "Mam, miért voltam szomorú este?", de már nem akartam újra belekezdeni a drámába az amúgyis kényes reggeleinkben, úgyhogy egy korrekt válasz után valahogy eltereltem a figyelmét, és ma is tanítottam ám neki egy épületeset, ma az "Egyszerre megyünk, káposztás a fejünk"-kel gazdagítottam kulturális kincsestárát.

12 megjegyzés:

  1. De édes :) Azt én is észrevettem, hogy napokig foglalkoztatja őket egy ilyen lelkig hatoló téma, nálunk a környéken csavargó kóbor kutya ilyen, teljesen kész van tőle. Szerintem olvasd fel neki az egészet, hogy helyére kerüljenek benne a dolgok... Azt meg nem is tudtam, hogy R. Jenő ilyen vers(ek?)et is ír!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem merem végigolvasni....annyi sírás van a végén......
      Majd meglátjuk, ő még felhozza-e, majd akkor kell okosnak lennem...
      Amúgy elég jókat ír Ranschburg, jaja, de mindegyik tök kemény és szomorú (=őszinte..).

      Törlés
    2. Hol lehet olvasni a verseit? lehet, hogy kemény, de ha van valami probléma, akkor azt segíthet kezelni. Vagy ezek nem olyan versek?

      Törlés
  2. Ja és orrot túrni én is engedek (ciki??)
    Tök zavaró, ha bent van, az ő mini orrukban főleg. Ha nem tudja kifújni, hát szedje ki, de ne verje nagydobra, és tegye zsepibe. Így tanítottam én, aztán örülök, ha a sokból néhányszor eszébe jut, hogy kell :D
    A versikék meg... Hát nem baj az, ha tőlünk hallják ezeket először. Az oviban vagy legkésőbb elsőben úgyis hallják őket, akkor meg már neki is legyen a tarsolyában egy. Ha a wc-n ülve nem tudja elengedni magát, én a Károly király... örökbecsűvel szoktam oldani a feszültségét ;)

    VálaszTörlés
  3. Takonytéma: én ugyanígy vagyok vele, a száraz cuccokat kifújni sem lehet, én is azt a píárt nyomom, hogy törölje zsepibe (vagy pöckölje el, de erről pssssszt).
    Mi az a Károly királyos???? Én nem ismerem!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem akarok Bobó blogjának mélypontja lenni, úgyhogy inkább emailen ;)

      Törlés
  4. Nekem hatalmas fless volt a héten a játszón két kislány a hintán, ahogy mondták, h "egyszerre megyünk, káposzta a fejünk". Annyi emlék rohant meg, hogy elmondani nem tudom, percek estek ki, csak álltam és néztem magam elé...

    Fikázás botrány, tesóm meg apám tanítja fikázni Licit :):):) akit ez a téma egyelőre hidegen hagy. De mondjuk én nem értem, hogy mit lehet ezen "engedni" vagy nem engedni, úgyis csinálja mindenki, nem? Ne egye meg, a többi nem érdekel.

    Boti egy kis cukorfalat, Lilkó is totál rá van állva a saját érzelmeinek az analizására.

    Ranschburg-kötetet imádom viszont.

    Asszem minden lényegesre reagáltam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy értem csak hogy engedem, hogy nem mondom neki, fújj, ez undorító, nem tiltom le róla, nem keltek (szerintem felesleges) szorongást.

      Ranschburg jó szerintem is, de nem 3 éveseknek :)

      Törlés
  5. Nekem ez a R. vers nem teszik (szerintem ez nem egy kisgyerek érzelmi világát tükrözi, hanem azt, hogyan gondolhatja a szülő, miként viselkedik a gyereke amíg ő távol van...). Én szerettem oviba járni, jó buli volt :-D A kis rigmusaidat (a japán-kínai és a káposztás) most hallottam először, és gurulok a röhögést! Úúúúúúúúúúútálom, ha egy gyereknek lóg a takony az orrából!!!

    VálaszTörlés
  6. Ranschburg nekem a leglegleg, de a verseit nem szeretem.
    Tanítsd már meg azt is Bobnak, hogy "Szőrös töke van a légynek, ha nem hiszed eredj nézd meg, Incpinc Lőrinc, te vagy oda kint!"
    Ölelés és puszilás:KK.

    VálaszTörlés
  7. Hát ezek óriásiak, én már tök elfelejtettem. Már azért is vállon veregettem magam, hogy ha Zoárd sír, azt danolászom fejből, hogy "itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok". :)
    Friss tinta nálunk is itt van egy ideje a könyvtárból, de megint nehezen szántam rá magam. Aztán apjának beválasztotta esti mesének. Apa kiakadt, hogy ő azt sem érti miről olvas. Jenő bácsi félelmetes verseire is. De Zalán bírja.

    VálaszTörlés
  8. Jesszusom ez egy szörnyű vers, megint nem lopta be magát Ranschburg bácsi a szívembe. :-0
    A káposzta a fejem, meg a seggre ülős viszont tök jó. Enyémek már az indul a mandulától visítva röhögnek, Gergőnek tuti nagyon bejönne pl a seggen csúszik az igazgató kezdetű is, de asszem én meghagyom későbbre! :-D

    VálaszTörlés

Mit szólsz?