"Lopadi a Télapó"

Lopadi. Így mondja Bobó, hogy "lopakodik". Imádom. A Gryllus-dalból ismeri a szót és mióta elhatalmasodott rajtunk az állat-láz és már azt is tanuljuk, melyik ragadozó mivel táplálkozik, egy ideje már azt is tudja, hogy a vadak bizony lopakodva cserkészik be zsákmányukat és ő maga is tud lopakodni, majd egyszer felveszem nektek, mert nagyon helyes. 

Na, de ma nem erről lesz szó. Ki az a vadállatokon kívül, aki szintén lopakodik? A Télapó. Sokszor hangzott el nálunk a napokban, hogy "Télapó lopadi". Egy hete kezdtük meg kb. a felkészítést, célzott daléneklést - és meseolvasást. Sokszor átvettük, hogy az összes gyerek ablaka előtt elsettenkedik a Télapó és a kikészített cipőkbe tesz néhány finomságot és apró ajándékot. Azt is mondogatta, hogy "jó gyerekek", azt is, hogy "settentedit a Téjapó", azt is, hogy "pijos almát és mogyojót" tesz a cipőbe, úgyhogy a lényegi elemek megvoltak neki. Tavaly még semmit nem fogott fel a dologból, idén már annál inkább. Kikészítettük hát este a cipőt, sokszor elmondtam neki, hogy mi fog éjjel történni, míg alszik, ilyenkor mindig felcsillant a szeme és kimondta kulcsszót: "finomság". Eljátszottam a gondolattal, hogy miután este bekészítem neki az ajándékait az ablakba, éjjel akárhányszor áthaladok a szobán, mert hogy kelek Bobóhoz, minden alkalommal visszaveszek egy dolgot büntetésből, de persze nem gondoltam komolyan. Ha öt év múlva is itt tartunk, akkor újra megfontolom, szerintem brilliáns terv. Igaz, szegénynek semmi a világon nem maradt volna a csomagjaiban, annyiszor kelt megint....

Egyből emlékezett rá, hogy mit és hol is kell keresni, tépte fel a függönyt, arra sem volt idő, hogy kicseréljük az átázott hálózsákját-pizsamáját-pelenkáját, bizony ücsörgött még pisisen vagy húsz percet. Túrórudival indított, annak örült legjobban, egész nap azt emlegette, ha kérdeztük mit kapott a Télapótól, fülig szaladt a szája: "tújójudi". Utána majszolt néhány állatos kekszet meg egy kis csokimikulást is bevágott, a Zabfalatokat hisztérikusan félrelökte. Kapott egy kis borjút, azt is sokat szorongatta és emlegette ma, örült neki nagyon. A könyvre csak délután került sor.

Délelőtt voltunk még Győző családjánál, ott csokizott, kakaózott, délután még a szomszédoktól is csokit kapott, uzsonnára süteményt és mazsolát evett, a "pijos almát" felvágtam neki, de csak engem etetett vele, holnap megyünk vendégségbe, csodálkoznék, ha ott nem nassolná halálra magát, szerdára anyám jelentett három apró csokihóembert, hétvégén megyünk a bábszínházi kakaó és kalács party-Mikulás-műsorra, aztán lassan el is érkeztünk a karácsonyhoz és a két ünnep közti zabáláshoz meg ahhoz, hogy a védőnő feljelent, mert a gyerekemnek kétéves kora előtt az extrém zónába esik a koleszterin-szintje. 

Koleszterin ide vagy oda, nagyon jó kis napunk volt ma, Bobókám nagyon izgatott volt egész nap (és nem csak a sok cukor miatt), folyton járt a kis agya, néha megeresztett egy-két "settentedit"-et meg "lopadi a Télapó"-t, pörgött, zabált, azt hiszem nem is kívánhatott volna magának jobb december 6.-át. Most alszik. Én meg fohászkodom, hogy ne lássam őt reggelig.