Mármint fotó, ami Botondról és az ő nagypapájáról készült. Kicsit sokat kellett rá várni, de ennek is eljött az ideje. Ahogy az élet maga, az ő kapcsolatuk is összetett és szövevényes (mit is várunk, mikor az én életemnek is kiemelten hadilábon álló pontja a vele való kapcsolatom). Botond minden alkalommal kicsit húzódozik, ha bejelentem a Nagypapával való találkozást (régebben rángatózva ordított), viszont, amint belép a térbe, csüng rajta, kokettál vele, incselkedik, próbál közel férkőzni hozzá. Mission impossible. Életem talán legnagyobb kibogozandó csomója, de akkora hárításban vagyok, hogy semmit sem haladok. Közben Bobó miatt is szomorú vagyok, egyrészt, mert látom rajta, hogy szüksége lenne rá, hogy legyen köztük élő kapcsolat, mégis falakba ütközik; másrészt pedig azért, mert nálam jobban senki nem tudhatja, mekkora fantasztikus kincs és életre szóló támasz egy (pláne kettő) szerető, gondoskodó nagypapa. A legfájóbb pontok egyike. 2011. július 15., péntek
Az első közös
Mármint fotó, ami Botondról és az ő nagypapájáról készült. Kicsit sokat kellett rá várni, de ennek is eljött az ideje. Ahogy az élet maga, az ő kapcsolatuk is összetett és szövevényes (mit is várunk, mikor az én életemnek is kiemelten hadilábon álló pontja a vele való kapcsolatom). Botond minden alkalommal kicsit húzódozik, ha bejelentem a Nagypapával való találkozást (régebben rángatózva ordított), viszont, amint belép a térbe, csüng rajta, kokettál vele, incselkedik, próbál közel férkőzni hozzá. Mission impossible. Életem talán legnagyobb kibogozandó csomója, de akkora hárításban vagyok, hogy semmit sem haladok. Közben Bobó miatt is szomorú vagyok, egyrészt, mert látom rajta, hogy szüksége lenne rá, hogy legyen köztük élő kapcsolat, mégis falakba ütközik; másrészt pedig azért, mert nálam jobban senki nem tudhatja, mekkora fantasztikus kincs és életre szóló támasz egy (pláne kettő) szerető, gondoskodó nagypapa. A legfájóbb pontok egyike. 
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szívszorító. :( Meg ami még idekívánkozik belőlem, hogy egy nagypapám van, de ő sem engedett soha igazán közel magához senkit, nem csak engem. Olyan rossz érzés, hogy csak kb. tudja a szülinapom, de kb. is elfelejt felköszönteni. Azt nem is tudja hány éves vagyok, mi van velem. Csak úgy vagyunk és ez kemény. Ráadásul nekem van lelkiismeret furdalásom az elvesztegetett idők miatt, a felesleges távolságtartás miatt.
VálaszTörlésHú! :-( Hát bizony van olyan hogy a gyerekek viszik tovább a szüleik meg nem oldott problémáit.
VálaszTörlésDe az első fotó már lépés, a közös mozdulatok már lépés, a közös program meg főleg. Hátha, drukkolok!!!
/Részletekbe itt nem bocsátkoznék, elég annyi, hogy Anyukám és a Nagymamám között miattunk, rajtunk (Tesóm és én) keresztül lett erős a korábban komolyan megtört anya-lány kapocs.../
Szívszorító a történet, de kép szívmelengető :-) Ha nem mondod, nem hittem volna, hogy ez az első közös képük, összeszokott párosnak látszanak. Apukád szemében ott van a büszkeség, a szeretet...lesz itt majd nagy huncutkodás!
VálaszTörlésNagyon szereti ezt a kisgyereket, ahogy ránéz, mindent elárul.
VálaszTörlés( Én nem szólok az anyósomhoz, de a kisfiamat szinte minden hétvégén elvisszük hozzá, és az ott töltött idő alatt, illedelmesen visszafogom magam. Tudom, hogy más egy apa, mint egy anyós...)
Ölellek:KK.
Zsuzsa-Krisztám, nem tudom...én úgy élem az életem, hogy azt hiszem tökéletesen hidegen hagyja Bobó apámat, de a múltkor a legjobb barátja mesélte, hogy állítólag mindig büszkélkedik neki, és csodálkozott, hogy én miért csodálkozom ezen. Nem tudom... Egyébként, egy pár fotó készült róluk, és a többin rémesen merev és feszült apukám, ez tényleg jól sikerült azért is tettem ki :))) Merthogy persze fontos nekem nagyon...
VálaszTörlésDia, na tessék. Én is ettől félek nagyon :((( Sajnálom, jól megvagy áldva a családoddal, hallod...
Szilvi, ez szuper!!!!! Hasonló: volt pasim nagyapja volt a feketebárány a családban, mindenki utálta, én békítettem ki őket egymással, isteni volt!! Sose lehet tudni, kinek milyen szerepet szán az élet, ki kit miért választ, ki milyen küldetéssel érkezik egy családba. Engem ezek halálosan izgatnak!
a helyzet nálunk sem sokkal jobb, de én inkább azt írom meg, hogy kiköpött apád vagy :) Bobó meg kiköpött nagyapja lesz gondolom később :)
VálaszTörléspuszi
Évi, minden porcikám rá hasonlít.... :))
VálaszTörlésA helyzet, ha lehet, nálunk még rosszabb. Nem lelombozni akarlak, de anyósom nem győz dicsekedni az egyetlen unokájával (aki történetesen a mi fiúnk), de ennyi. Már nem is jön. És ez csak Ő.
VálaszTörlésMaradt 1 nagyapa, akinek picit más az elképzelése az életről, kapcsolatokról, mint nekünk, és egy pótnagymama, aki még az életben nem volt kapcsolatban kicsi gyerekkel ilyen "mélységben".
Én most nem tudlak "feldobni", csak azt írom, hogy tökéletesen egyetértünk, nagyszülőnél nagyobb/fontosabb kapcsolat nem nagyon van. De ezt elmondták nagyon okos emberek is. Hogy miért éppen nálunk nem működik ez?
Ám a kép jó, és tényleg írtóra hasonlítanak egymásra. :) Andi