Napjaink krémje: pelikán, tampon, puma

Esti mesét olvasunk, de már nem figyel, elkalandozik.

-Hatalmas nagy a pelikán. Olyan nagy, mint egy elefánt, basszameg. Ráugrok a melledre.

Nem tudok mit hozzáfűzni. Azóta is potyognak a könnyeink a röhögéstől.

És nem tudom, ennek a gondolatsornak melyik része "becéző szó", a káromkodás vagy a fenyegetés, de azért beteszem ezt címkébe, mert ez lett a gyerekszáj rovatom neve.

Aztán, a ragozásról két friss illusztráció.

- Három műanyag pumakölyök és egy pumamama. Őkre vágynám.

- Hogy van az elefántos dal? Apa, szeretném elénekelni, te.

Ma reggel.

- Mama, ez mi?
- Tampon.
- Rajzolhatok vele?

Kimentem melegíteni az ebédünket, nagy a csönd odabenn, megyek be, nagy baj nem lehet, hisz az ablakok a hőségre való tekintettel zárva.

Természetesen éktelen sírás lett a gyermekcsíny eredménye, mert úgy csípte a szemét, mint annak a rendje, ráadásul ugye szappannal kellett lemosnom, szóval nem lett annyira poénos a történet végkicsengése, mint amennyire élvezte Bobmester a kenőcködést, de a fotókért megérte. Bocs, Bobó.