Bozsoki életkép

Az alábbi morzsák megközelítőleg két percen belül zajlottak le, tegnap még vonatra akartam ültetni és hazaküldeni, ma eléggé jó formában volt, de mindjárt meglátjátok.

Fakockákkal játszik, folyton leborul a torony, motyog maga elé, .

- Nem tudom felépíteni. Ne baszki, hogy nem tudom felépíteni. Ne bassz.

Odaszalad Hugihoz, aki Tekken-ezik:

- Menj csak oda, Babácskám, hogy milyen tornyot építettem!

Majd odaszalad a képernyőhöz, ahol Hugi épp egy sárkányszerű szörnnyel verekszik, undorító és rémes az egész játék, de a háttérben kiszúr valamit, rátapad a képernyőre, hozzáér az arca, úgy mutogatja:

- Nézd csak, sétálgatnak közbül a malacok.

Az életben nem vettem volna észre olyan kicsik és jelentéktelenek voltak.

Pár perccel később, megérkezik Áki, három csomagolt croissant-nal. Nem kérdés, hogy hősünk máris ott terem.

- Falatoztok, Bobókám, jól látom?

- Ühüm, jutifalatozunk!

Aztán még egy ilyennel megküldte Ákit:

- Áki, te egy takaró vagy. Egy dagadt takaró. 

Ja, és az Aladdin-ból a "Csak egy falat kenyér" című dalt úgy énekli, hogy "Csak egy rohadt egér. Ha megcsapom, máris nem él!", illetve engem elkezdett Emlősnek hívni (a la Ákoska), és a "kulázást" is felvette az aktív szókincsébe.

Megint igazolva érzem a "becéző szavak" találóságát.