Neves este

Negyed tizenegy, mindjárt fél. Kiszól, hogy: "Virág Emese, gyere be!!!", majd közli, hogy: "Mam, beleásítottam a csengőbe. Az aranycsengőbe.". Bemegyek, kicsit elbeszélgetünk arról, kit hogy hívnak (végülis nincs jobb dolgom így késő este), majd elakadunk azon, hogy Zsuzsa nagyit Gy. Zsuzsanna Juditnak hívják.
- Na, Judit??? Anna Judit?? Nem is Zsuzsa?
Ezen gurgulázva röhög, én meg rajta, röhögve összebújunk a párnáján, a lábkörmével kapirgálja a derekam, leradírozza a fogsorom, majd a hajam (mert a rézcsengőn kívül véletlenül két radír is van nála az ágyban), sorra veszünk minden családtagot. Közli, hogy neki két neve van: Boti és Cumiköpködő Mezítlábujjú.

- Annyira örülök, hogy vagy nekem, Bob!
- És amikor nem vagyok itthon?
- Meg annak is nagyon örülök, hogy te vagy az én gyerekem, olyan jó!
- Lehettem volna Gyuri vagy Laci is.

Ez tény. Nem is vitatkozom, lefektetem a párnájára, betakarom, megpuszilom, ő letörli az arcát és hozzáteszi, hogy pfúúúújjj, vigyorog, kijövök. 

Mire ezt megírtam, azt hittem, talán elaludt, de most épp másik radírért kiált. Felállok, és elkezdem túrni a mindenes dobozát, visszaülök, befejezem a mondatot, így megy ez nálunk.