Kedvességek, szeretések, fejtetű

- Elmegyek este kicsit Bobó.
- És ki lesz velem?
- Hugi.
- Az jó. Őneki örülök a legjobban a világon.

- Minden nap egy puszit adok neked. Vagy ide vagy oda, de csak egyet. Ha jól viselkedsz, de csak akkor, ha jól viselkedsz, akkor tízet is adok.
- Mikor nem viselkedek például jól?
- Amikor mérges vagy. Akkor nem adok neked puszit egyáltalán.

Minden este kap az ágyába egy könyvet, amit mindig hosszas (és idegőrlő) válogatás előz meg (pláne, mert mindig egy állatos lexikon a vége...). A minap felmerült a Boribon focizik mint lehetőség (egy pillanatra sem vettem komolyan), de amit szemöldökét vonogatva hozzáfűzött az édes volt:
- Lehet, hogy neked gagyi, de nekem nem. Valamikor szívesen elolvashatjuk!
Egyrészt édes, mert összekeverte a Bori-sorozattal, amit le szoktam húzni, másrészt édes, mert megközelítőleg kilenc hónapja nem engedett Boribont olvasni.

Beszélgetünk a családtagokról, többek között megkérdezem, ki a kedvenc nagypapa figurája?
Felsorolom Nagypapát, Pétert, ÁkosPapit.
- ÁkosPapi.
A minap először fél napot ő vigyázott rá, teljesen simán, sőt örömmel maradt otthon vele, hatalmasat játszottak, még délután sem akarta, hogy eljöjjön, és egy napocskát is rajzolt neki, ami nagy szó.


Barkochbázunk.
- Mam, tudod, melyik állatot nem kérdeztük még soha, de most sem fogjuk?
- ??
- A fejtetűt.

- Bobó, ne rángasd már el magad!
- De miért akartál hozzámnyúlni?
- Meg akartalak simogatni.
- Miért?
- Kedvességből, mert szeretlek.
- Ne kedveskedjél soha. De néha kedveskedhetsz, csak most nem.