- Nagyon szeretlek, Édeském!
Mondta ezt reggel az arcomra feküdve az ágyamban, közös takaró alatt, a betegségszagú leheletével. Imádás.
- Mamuska. Mamuskám.
Többször is így hívott ma.
- Szeretlek, Bobó.
- Én téged jobban.
- Te vagy a világon a legédesebb anyuka.
De ilyen is van:
- Miért visítasz hozzám malachangon?
Ordításnak szántam, hálistennek nem vette komolyan.
2012. november 16., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?