2010. február 22., hétfő

Csak az első...

Ez az első bejegyzés, amit lehet, hogy nem fogok megmutatni Botondnak, ha nagy lesz. De ideges és szomorú vagyok, le kell írnom. Haka, mindent meg fogok tenni, hogy rövid legyen. :)

Közeledik a nagyszüleim első dédunokájának, anyukám és apukám első unokájának, az első gyerekemnek az első szülinapja. Már hetek óta ezen jár az agyam, mit szervezzek, mit vegyek, mit főzzek, mit süssek és mit vegyek be, hogy ne sírjam végig az egész napot a meghatódottságtól, erre beszélek az örök ünneprontó nagyanyámmal és oda a jókedvem.  Egész nap undorító kedvem volt, de azt hittem este már nem fogok sírni. 
Megkérdeztem telefonban, hogy tőlük mit kap majd Boti, erre közölte, hogy ő valami nagyon pici apróságra gondolt, hiszen ebből a gyerek még semmit nem fog fel. Amikor terhes voltam Bobóval, akkor is sokszor veszekedtünk, mert ő folyton megkérdőjelezte, hogy van-e már gyerekünk vagy nincs és kötözködött, hogy minek veszünk előre bármit is. Aztán persze csak megszületett a kis-még-nemgyerek, de az elmúlt egy évben semmi ajándékot nem vett neki senki "csak úgy". Csak úgy, mert gondolt rá, mert megtetszett neki, mert eszébe jutott, mert örömet szeretne szerezni. Anyukám hozott egy-két kis apróságot, de akár megbántódik ezen, akár nem, ő sem vitte túlzásba. Még Győzi sem állított haza egyszer sem egy aprósággal a fiának.  Mindig csak a száját húzza, ha venni kell valamit. Mindegy, hogy négyszáz vagy háromezer forintért. Apukám is külön sztori lenne. Mert még kicsit és nem fogja fel az egészet.....?! Mert még nem kér? Mert még nem bántódik meg, ha leszarja mindenki?  Mert fogalma sincs róla, hogy mindjárt eljön az ő nagy napja, amikor egész nap csak ölelgetni akarom? Igen, tudom, hogy még nem érti, de nekem ebből az fáj rettenetesen,  hogy nem is jut eszébe a családomnak, hogy a kedvében járjon, meglepje őt valamivel, ha megérti már, ha nem. Minden játéka megvan, ami kell neki, nem arról van szó, hogy szüksége volna újakra, de jól esne, ha elmondhatnám neki, hogy ezt ettől kapta, ezt attól kapta, stb. Nézd, ezt még a nagyitól kaptad! Látod, ezt a Dédi csinálta! Jajj, Bobó, miért törted el, ezt még Apukád hozatta neked Amerikából?! Nálunk ilyen nincs. Mindent én veszek meg neki. Minden nagymama/dédmama/stb. alig várja a (déd)unoka szülinapját, kivéve nagyanyám.  Ő nem akar semmit venni és megkérdezte, hogy ugye nem szervezek semmit és ugye tudom, hogy Bobó még csak egyéves és nem fog fel az egészből semmit. Tudom. Azt is tudom, hogy a hároméves szülinapjára sem fog emlékezni, sőt arra sem, hogy mennyit olvastam neki vagy hányszor énekeltem el naponta a rohadt Apartalatott, vagy mennyit feküdtem mellette a földön vagy mennyit puszilgattam, ölelgettem, mégis megteszem. Mert egy pihepuha, gyönyörű, okos, csupamosoly tünemény, aki a legnagyobb boldogsággal ajándékozza meg a körülötte lévőket nap, mint nap és ezért, amit lehet megteszek viszonzásul és a családomtól is erre számítottam., mert ők is szeretik, tudom. Nem vagyok hálátlan, ennél sokkal hosszabban írhatnék arról, miért jófejek és segítőkészek és miért ők a világ legjobb családja, de most ez van bennem. Dühös vagyok, szomorú, elkeseredett és legfőképpen csalódott. Azért mondtam nagyanyámnak, ha nincs kifogása ellen, tizenötödikén meghúznánk a  gyerek fülét...felhajtás, ajándékok vagy torta nélkül akár... Hiszen csak az első szülinapja lesz....

13 megjegyzés:

  1. :-(
    Tudom, miről beszélsz, hogy érezd, hogy gondolnak rá akkor is, amikor nincs épp velük. Anyuék, bár mindig mondom nekik, hogy ne vegyenek Aliznak ruhát, de múltkor is beállítottak két gatyával, meg egy fölsővel, mert nem bírták otthagyni. És hiába a 176. ruha, mégis jól esett. Mert vásárlás közben is gondolnak rá, és elképzelik, hogy állna ez a nadrág a kis fenekén... ;-)

    VálaszTörlés
  2. Judittól email:
    Nem akartam ez a blogba.
    Szal nagyon megértem, amit érzel, iszonyat szarul esik az embernek, amikor ennyire nem megy át valami másoknak, főleg ha a családról van szó, akkor mégnagyobb csalódás. De sajnos meggyőzni nem fogod tudni őket, de egyvalamit nálam sokkal jobban tudsz: hogy az early memoryk mennyire, de mennyire fontosak. És nem igaz, hogy nem fogja tudni. Tudni fogja. Nem tudati szinten, nyilván, és nem fogja azt mondani, hogy nekem az Apartalatt volt a kedvecem, és anyám ilyen és ilyen tortát sütött az első szülinapomra, max elbeszélésekből meg fényképekből fogja tudni. De ha nem lenne mit lefényképezni és elmesélni neki, most gondolj bele! Szóval nem igaz, hogy nem fogja tudni, azért lesz jóban a világgal és magával, mert te úgy szereted, ahogy, és annyit és úgy foglalkozol vele, amennyit és ahogy érzed. Most Bobó csak egy dolgot tud kommunikálni szerintem, hogy jól érzi-e magát a bőrében, és azt a vak is látja a kis huncut pofiján. :) Nem így lenne, nem így csillogna a szeme, ha te nem úgy csinálnád a dolgokat, ahogy, ebben 100% vagyok. Szóval ne áltassa magát a család azzal, hogy még nem érti, mert azt lehet, hogy nem érti, hogy mit nem kap, de azt igen, hogy mit kap. És az, hogy milyen lesz a kapcsolata sokmindennel, a világgal, magával, az nagyon nagy részben ugye rajtad múlik, hiszen te vagy az elsődleges személy neki (most nem emlékszem, h ezt hogy hívják pontosan a pszikológiában, de te tudod, h miről beszélek), te pedig csodálatosan csinálod, akkor meg? A többiek le vannak szarva, mert úgyse tehetsz ellenük semmit, nem tudod megváltoztatni őket.
    Nálunk is volt/van ilyen hozzáállásbeli dolog a családban, ami engem kiborít és nagyon rosszul esik (a Lilkó nevével kapcsolatban), de próbálj arra koncentrálni, hogy mit főzz,süss, stb ezen a napon, meg hogy szétpuszilgatod a Bobót, mert azt fogja vágni, h tőled kap valamit, azt meg, hogy másoktól nem annyira, nem.

    puszi
    J.

    És ne vegyél be semmit, bőgd szét magad :)
    És gondolj arra a jelenetre, amikor Phoebe találkozik az apjával, aki elénekli neki, h "Sleepy girl, sleepy girl, why won't you go to sleep"-et a Smelly cat dallamára. Ennyit az Apartalattról. :)

    VálaszTörlés
  3. Alizanyu: Na, látod, tudsz te fogalmazni. Kb ennyiről szól a dolog, elég lett volna ennyit írnom ;) Szeretem h mindig érted, mit akarok :)
    Judit:
    Tuudom, hogy nem emlékszik, de bevésődik persze!!!! az első három év (pont ami nagyanyám szerint nem lényeges.... :) )pont a legeslegfontosabb..... tényleg nem is álltam le vele vitatkozni, mondtam, beszéljék meg, mennyi a keret és én veszek vmit annyiért és ha van kedvük jöjjenek el.... (persze akkor már gúnyolódtam, ő megsértődött, úh leraktuk gyorsan :) ) Jut eszembe azt kellett volna mondanom, hogy egy bilinek nagyon örülnénk :)))
    (Csak te érted, itt még nem teregettem ki ezt a sztorit)
    Anyukám párszor nevetve mesélte, hogy milyen cuki valamit látott, de végül nem vette meg..
    Nagyszüleim meg egyáltalán semmit nem vettek NEKI. Pénzt, kaját, stb szoktak, de csak Neki, csak úgy SEMMIT az egy év +9 hó alatt. Apámról ne is beszéljünk....Na, nem akarok pénzéhesnek, meg követelőzőnek tűnni, csak bánt...Tőlem egy kavicsot is hozhatnának, érted, nem FP cuccok kellenek tényleg!!!!

    Szóval nagyon édeset írtál, sztm is "jól van" Bobó és sztm is elég jól csináltunk eddig mindent (na, jó biztos nem mindent :))) )

    A zsúrra meg várunk titeket, de ha minden igaz még előtte is talizunk ;)
    Puszillak

    VálaszTörlés
  4. Jöttem kötözködni és magyarázkodni. Az a nemzedék akikkel kapcsolatban panaszkodsz teljesen máshogy látja a gyereket és gyereknevelést mint mi. Anno egy gyerek nem egy "minicsoda" volt akit tudatosan, tudományosan láttak el tudással/játékkal/cipővel/minőségi idővel hanem egy gyerek volt aki jött de attól még az élet nem állt meg, nem körülötte forgott a világ. Egyik ismerősünk szerint anno a "gyerekkor egy szükséges rossz volt amin túl kell esni"
    Játékuk is volt 5 (labda, képeskönyv, rongybaba, később karika és ennyi), meg idő sem jutott úgy rájuk. Bevágták a járókába -ill apósom meséli, hogy a 7 testvére közül sokra ő vigyázott gyerekként, ígyhát kikötötte őket egy kisebb fához... de más is meséli hogy a tápszeres üveg a derekukra volt kötve és szélnek eresztve a kisgyerek -
    Nem tudom át tudod - e érezni ezt a mentalitást? Na, most ezen az ösvényen továbbhaladva gondoldd tovább, hogy miért hinnék, hogy egy 1. szülinapra particsákó, lufi, meg felhajtás kell??? Hisz ez csak egy gyerek, egy épphogy 1 éves... És minek neki annyi hülye flancos játék, van már neki száz, "mi is felnőttünk nélküle" - nálunk mindig ez a szöveg.
    Apámtól még semmit nem kapott Dé, a déditől szokott néha egy plüssmacit, meg ezt-azt, de már legalább 4. alkalommal van, h detto uazt veszi ami már van neki. Igen, régen én is odáig voltam, h kimaradnak ígyazok, h "ó, ezt még a Déditől kaptad", de már nem érdekel.
    Az apja-anyja megad neki mindent, megvan mindene amitől boldog, mosolygós baba lehet, nem egy ikszedik játékon múlik ez. Engem már nem érdekel a téma. Elfogadom, hogy ez van. számukra ő csak egy gyerek, nekünk pedig A GYEREK nagybetűkkel, a minicsoda. :-)

    VálaszTörlés
  5. a másik amire fény derült, hogy azt sem tudják mit is kéne venni. Illetve nem tudom, hogy higyjem-e, hogy tényleg ennyire tudatlanok, vagy csak kifogás. elmesélem: jött a karácsony és kérdezték, h mit vegyenek D-nek. Mondtam valami készségfejlesztő játékot (a szót nem tudták értelmezni). Aztán a nagyanyám gondolta rákérdez: aha, mint például "Gazdálkodj okosan!" ???
    Na, mondtam akkor inkább adják oda a pénzt amit gondoltak, én megveszem amit jónak gondolunk. Megvettem, becsomagoltam és karácsonykor vittük a csomagolt ajándékot, én átadtam a nagy és dédszülőknek, h figyu ezt kapja tőled, ezt meg tőled. Ők meg nagy ünnepélyesen átadták. Hülyén jön ki így leírva, de így volt. Kibontás után meg ültek a rokonok, hogy "jééé, hogy ilyeneket lehet kapni, hát ők sosem gondolták volna hogy ekkora gyerek már autózik -- bébitaxi - ők biztos még csörgőt vettek volna. Jéééé, van ilyen játék ami mondókát mond és zenél???" És tényleg csak ámuldoztak... És "hogy ők azt sem tudják hol kell ilyet venni." Na, mondom pedig jártok pl. Auchanban ezt mind megtaláljátok ott is... Meg kiderült azt sem képesek összehozni, hogy minden játékon ott van, hogy mekkora gyereknek való. Mert volt valami csörgő és rá volt írva, hogy 9+ és a dédi nem értette, hogy miért játszik még csörgővel egy 9 éves... Szóval, ezek után inkább veszem én a játékait, jobb ha nem hoznak semmit :-DDDDDDDDD

    VálaszTörlés
  6. Teljesen jogos, hogy így érzed szerintem!
    Legalábbis nálunk pontosan ez a helyzet, és nagyon rosszul esik. Egyetlen, de azt hiszem lelkileg hatalmas különbség, hogy a férjem jár általában vásárolni, és mindig hoz valami ajándékot Ádámnak, mert: "nem tudtam otthagyni!" - mondja.
    A szüleimtől még semmit nem kapott, és másoktól sem igen. Illetve nem igaz, mert az apai nagyszülőktől még addig igen, míg meg nem sértődtek, hogy azt "hazudtuk, hogy a gyerek beteg", s emiatt nem mentünk karácsonyozni, őket hívtuk meg. Na ennentől már tőlük sincs semmi. Valahogy úgy érzem, mintha folyamatosan átnéznének a fiamon, hiszen még úgysem tudja ki mit vesz, így kicsi a veszély, hogy emlékszik rá, és ezzel megelégszenek. Majd évek múltán talán megy majd a harc, ki mit adjon, hogy a gyerek emlékezzen rá, sőt nálunk gyakorlat volt a lányaimnál, hogy még évek múltán is kérdezgették: "na ki vette ezt Neked?" Persze szigorúan az a személy tette fel a kérdést, akitől kapta a játékot...És itt valóban nem az érték a fontos, valami egészen másról van szó!
    És igenis, Boti emlékszik mindenre, minden ott marad a lelkében, amit adsz Neki, legyen az egy dal, egy mese, egy mosoly, egy simogatás, egy ölelés...Mindennek nyoma marad, és soha nem lehet tudni, mikor adnak majd az élete során erőt valamihez, mikor suhan át egy meleg fuvallat a lelkén, amiről talán nem is tudja igazán, honnan jön, de ezek mind-mind tudatalatt is Hozzád kötik Őt, sok-sok év múltán is.
    Te ismét leírtál olyasmit, amiről kevesen beszélnek őszintén sajnos.
    Én már próbáltam ezirányban beszélni a család néhány tagjával, de mintha falakba ütköznék, vagy én lennék a hülye.
    SOkszor úgy érzem, nem az unoka, mint önálló személy a fontos, csupán az a fontos, hogy a nagyszülők tudják, elmondhassák, van unoka, megyek unokázni, de mindezt inkább magukért teszik és nem a gyerekért. Persze tisztelet a kivételnek!!!
    Engem is nagyon bánt ez a fajta hozzáállás, és hiába élem ezt át 3x a lányaim után, mégis ugyanolyan elszomorító.

    VálaszTörlés
  7. leírtam egy csomó mindent, aztán jól elszállt. most csak egy linket küldök, hogy megerősítselek: hiába nem emlékszik rá, kell a születésnap. Dinával végignéztük most, és azt mondta: írd meg a vendégeknek, köszönöm, jöttek a születésnapomra...
    http://steinerzsofi.multiply.com/photos/album/25/25#

    VálaszTörlés
  8. Dédiéknél nálunk is az megy, hogy adok pénzt, és vegyél valamit :) Igazából halványlila fogalmuk nincsen milyen játékok vannak. Tudod a sémák: fiú - autó, lány - baba. Túl nagy a generációs különbség. De volt olyan is, hogy egy tábla milkát kaptunk (1 évesnek).. Később biztosan ez is jobb lesz, sokan elfelejtik milyen volt rég, és "kiesnek" a szülői szerepből is szerintem, aztán újra rájönnek, hogy jó adni :)))

    VálaszTörlés
  9. És hát a lényeg, hogy Botinak van egy nagyon szerető, nagyon törődő mamája.
    Egyébként ez ultraszomorú poszt, hát lehetetlen és tehetetlen helyzet. Részvét.

    VálaszTörlés
  10. Virág, jöttelek felvidítani!!! :-)
    Apám ma telefonált.
    Ő:"Gondolkodtam Dorka szülinapi ajándékán..."
    Én: "ó, és mire gondoltál?"
    Ő: "Befizetném a kocsitokra a súlyadót."
    Én: "ó, ez lenne Dorka szülinapi ajándéka?"
    Ő: "igen, mert ha Ti boldogok vagytok - merthogy egy csekkel kevesebb gondolom erre gondolt - akkor Dorka is az"

    Most erre mit mondjon az ember?!?!?

    Karácsonyra étkezési utalványt kapott...

    VálaszTörlés
  11. Csillikém, súlaydó ügyben ajánlom (újra) figyelmedbe ezt:
    http://viragzoltan.blogspot.com/2009/11/mar-nem-regi.html
    :))
    Na, neeeeeeee, utalvány, meg súlyadó....bamme...kikészülök. Teljesen igazad van a generációs ügyben, csak ettől még nem fáj kevésbé.
    Nem várom, hogy kitalálják, mi a titkos vágyam és mi a pontjó játék a gyerekemnek, csak annyi, amit Alizanyu írt: hozzon egyszer-egyszer vmit, csak mert nem bírja otthagyni, csak mert eszébe jutott a (déd)unokája. Annyit azért ők is tudnak, hogy labda, meg babylon, meg moncsicsi. Nem kell nekem golyópálya, meg Fp cuccok!
    Ja, és nekem az is jó, ha megkérnek, hogy én vegyem meg, sőt!!! De ez, hogy "ugye nem veszel semmit és ugye nem tartasz bulit"??????
    Retro bölcsis ügyben kiképzett vagyok, dédmamám bölcsisnéni (dadus? ) volt. Nagymamám anyja :) Egyébként a világ legjobb dédmamája, de azok a sztorik nem semmit tényleg...

    VálaszTörlés
  12. Virág, megértem, amit írsz, én még is a take it easy oldal vagyok...Tőletek mindent megkap, Ti imádjátok, ez nagyon meg fog neki maradni és ez viszi őt előre az érzelmek kiteljesedése útján, nem az, amit a dédszülőktől, nagyszülőktől kap.. az majd pár év múlva ráér, de akkor aztán húzzanak bele :-D
    Ellenpéldám az én nagymamám, aki mindig hozni akar valamit, és így futottunk bele a ' Láttam egy tündéri fürdőköpenyt a Centrumban. Hányas ruhát hord Olivér?' '80-ast' 'Hm, az 74-es, de jó nagy méret, azért megveszem, már csak egy volt belőle' párbeszédbe. Meg is vette. Nem volt szép. Vacak anyagból volt. De legalább jó kicsi is volt rá. Ebből sem marad meg semmi.. Kapott Olivér még egy 104-es (?) lánypizsamát is. Nem rózsaszín, de lánypizsama... ezzel se megyünk semmire. Szóval én meg inkább azért könyörgöm, hogy ne hozzon semmit, mert nem kell. Ja, és mondtam is, hogy szülinapra már elég volt egy könyv, ne hozzon mást. HOzott. Egy fehér hímzett terítőt, kikeményítve. Ő hímezte. Olivér feltörölte vele a padlót, azonnal. És egy ezüst fényképkeretet is kapott első szülinapjára. Thank you :-D
    De let's take it easy: Te még meg tudod rendezni a világ legcsodásabb első szülinapját Bobónak!!! És Tőletek kap ajándékot, figyelmet, tortát, tűzijátékot, és kit érdekel, hogy kap-e valami használhatatlant vagy sem? Én most így fogom fel.

    VálaszTörlés
  13. Én is úgy gondolom, hogy jól esik, ha néha csak úgy gondolnak a Manóra és meglepik valami aprósággal, még akkor is, ha nem fog emlékezni rá. Bár nálunk a keresztszülei hajlamosak túlzásokba esni és hetente hoztak neki valamit! Ez sem jó, mert nincs meg az ünnep varázsa! Kértem őket, hogy maradjunk csak az ünnepeknél és elvétve NÉHA hozzanak neki valami apróságot, mert később követelni fogja a "valamit". Remélem érted mire gondolok! Nálunk a dédi (a generációs külömbség miatt) soha nem vesz neki magától semmit (a túrórudin és a gyümölcsön kívül), hanem havonta ad pénzt pelenkára és nyitott egy takarékbetétkönyvet és havonta rak rá egy kissebb összeget a Kamilla jövőjére! Ha a dédi ennyire hülyeségnek tartja, hogy vegyen neki bármit, akkor ez pl. nagyon jó ötlet. Rakja félre azt a pénzt, amit most sajnál feláldozni Bobóra, mert úgysem fog emlékezni rá! Bobó ha nagy lesz, nagyon hálás lesz érte!

    VálaszTörlés

Mit szólsz?