1 éve írom...

Egy éve kezdtem a blogírást. Akkor még főleg unalomból kezdtem neki, itthon ültem a nagy hasammal, divatos dolognak tűnt, hát belevágtam. Nem tudtam, lesz-e értelme, meddig fogom csinálni, jó lesz-e. Aztán szép lassan belelendültem, és bevallom imádom csinálni. Imádok képeket keresni az interneten, ha nem saját fotó az illusztráció; imádok bejegyzés címeken agyalni, van egy-kettő, amire büszke vagyok; és legfőképpen imádok írni!!!! Egy dolgot gyűlölök: fotókkal tökölni-kiválasztani, kicsinyíteni, feltölteni, elrendezni....Pláne, amikor eltűnt 300 feltöltött fotóm (azóta visszatettem őket, csak pár hónap kellett hozzá...), szóval ezt a részét utálom nagyon. De az írást, meg szerkesztgetést, a sidebar állítgatását, a profil csinosítgatását mind mind imádom!! Imádom, amikor kész van egy jobban sikerült bejegyzés, ráklikkelek a megjelenítésre és látom az egész blogom megújulva, frissülve és ez nagyon jó. Biztos sokaknak bután hangzik, hogy ennyire fontos legyen egy blog, de mégiscsak egy napló rólunk-magunknak, szívem-lelkem benne van néha, ide elétek tárva, fotók vannak benne a családomról és persze Bobókámról, igyekszem mindenfélét tenni bele, ami nekem fontos. Ezért vannak néha pl. filmes posztok, amik biztos nem túl érdekesek mások számára, hiszen nem vagyok egy filmkritikus, nem tudok jól írni róluk, de ha egy film nagy hatással volt rám, jól esik ha nyoma marad a kis naplómban. Szeretnék mindent beszúrni ide, ami történik velünk, láttuk, hallottuk, röhögtünk vagy sírtunk rajta, hogy ne felejtsük el soha. Bár lenne több időm, hogy az összes számomra fontos filmről írhassak és bár lenne több tudásom, hogy értelme is legyen, annak, amit hablatyolok, de nincs egyik sem. Ez van. Jó lenne, ha írhatnék könyvélményekről is, bár abból sajnos nincs annyi, mint filmesből. Bár lenne lehetőségem leírni az életem fontosabb szakaszait, állomásait, bár elmesélhetném, melyik hely a legkedvesebb számomra a világon vagy mi az a három dolog, amit nagyon bánok az életemben; elmesélném mit keresett a fogkefém egy ideig a mosógép mögött a földön vagy hogy tört el a Grease kazettám; szeretnék írni az első és nagyon dédelgetett emlékeimről vagy elmondanám mi az az II6348; elmesélném ki az a három szívemcsücske pasi, akik két éven át minden reggel elém jöttek iskola előtt; írni kéne többet, sokkal többet a családomról, tesóim világbajnok beszólásairól vagy anyukám fantasztikus személyiségéről; megírnám, hogy égettünk rá egy pokrócot egy lámpára; elmesélném miért maradtam Görögországban egy héttel tovább a tervezettnél; a lelkem háborgó mélységeiről is fellibbenteném kicsit a fátylat és mesélnék a gyógyszerfüggő időszakomról meg arról, hogy sokáig pánikbeteg voltam; a szüleim válásáról vagy apukámhoz fűzött kapcsolatomról; mesélnék arról a rengeteg levélről, amit tőle kaptam, amíg Párizsban élt; elmesélném miért rettegtem gyerekkoromban a borzoktól és hogy bukott le nálam Jézuska és a Télapó; leírnám, ki és miért vert össze pár éve a Szigeten; a szerelmeimről is szívesen írnék, pl. elmondanám mit kerestem egy kisrepülőgéppel a Szentendrei-sziget fölött és hogyan kérték meg a kezem egy búzatábla fölött repülve, majd arról is, hogyan találtam Győzőre és hogyan kérte meg ő a kezem a tengerparton és hogy végül miért nem vagyunk azóta sem összeházasodva; leírnám, hogy szöktem ki egy időben minden este a házunkból rettegve a lebukástól; elmondanám mik azok a személyes tárgyaim, amiket magammal vinnék egy lakatlan szigetre; elmesélném mit gondolok politikáról, közéletről, divatról; és elmesélnék mindent, de mindent magamról. Honnan indultam, milyen gyerekkorom volt, kamaszkorom gyöngyszemeit, útkeresésemről és önmagammal vívott hatalmas csatáimról, később hogyan léptem a lecsillapodás és megállapodás majd végül az anyaság útjára. Itt tartunk most. Indítottam egy másik blogot, ami csak rólam szólt volna, de idő hiányában elég hamar feladtam, bár nagyon kedves volt nekem az is. Szeretek írni. Jó lenne ebből élni. Jó lenne nem összecsapni a bejegyzéseket, mert fáradt vagyok, vagy mert Bobó felébred vagy magának követel. Jó lenne visszaolvasni, amit írok és kijavítani a hibákat. Jó lenne tudni írni és tudni miről írni. Szívesen foglalkoznék írással, de egyelőre nincs ötletem. Marad a szakdoga, ami az egyetlen dolog, amiről nincs kedvem írni... :) Olvassatok minket továbbra is, nagyon fontos nekem, hogy tudom, hogy van pár ember, aki szeret minket, aki szereti, ahogy és amiket írok, szeretem a visszajelzéseket, hozzászólásokat!!!! Köszönöm szépen, hogy olvassátok, amiket írok! Megtisztelő. Amíg van miről, igyekszem továbbra is írni, mert legfőképpen magamnak szeretném megőrizni ezeket az élménypillanatokat, ahogy azt az egyik szívemnek legkedvesebb blogcimborám hívja őket és remélem nem bánja, ha erre az egy alkalomra kölcsönveszem ezt a kifejezést. Olvassatok minket továbbra is, Bobó él és virul, napról napra rosszabb, úgyhogy rajta nem múlik, hogy legyen témám. Magamat meg néha muszáj belecsempésznem a Bobósztorik közé, néha kikívánkoznak kevésbé közérdekű dolgok is. Keep in touch.