Életem első blogbejegyzése és egyben motivációim feltárása

Nagy fákba vágom a fejszémet. Gyereket szülök és blogot indítok. A kettő persze összefügg. Izgulok mindkettő miatt, de jelenleg utóbbi jobban foglalkoztat, mert előbbire még vagy hat hétig nem kerül sor- remélhetőleg. Béna blognak nincs értelme, olyannak sem, ami nem tükrözi kellőképp a személyiségem. Szeretek mindent a magam képére formálni, csak olyan sokáig tart mire sikerül és félek, mire eljutok oda, hogy na, most tetszik a blogom, addigra energiám nem lesz a sok böfi, hányás és szarkupac közül idetolni a fenekem és feltölteni tartalommal. Persze terveim szerint nem egyedül foglak szórakoztatni titeket, de erről egyelőre még csak én tudok.... Apropó: kik fogják vajon olvasni a blogom?? Lesz közönségünk? Bír majd bármi értékközlő funkcióval vagy csak szellemi önkielégítés? Major dilemma. Arra hajlok, hogy is-is. Hogy miért van erre szükség? Mostanában van néhány blog, persze főleg kisgyerekes ismerős családoké vagy velem egyidős terhes kismamáké, amelyeknek rendszeres olvasója lettem, nagyon bírom őket, van olyan, ahol alig várom, hogy új bejegyzés készüljön, imádok mások életébe ily módon (is) belekukkantani és kedvet kaptam a másik oldalhoz is! Bízom benne, hogy szorult belénk annyi humorérzék és lesz annyi említésre méltó történés az életünkben, amely indokolttá teszi, hogy megosszuk veletek, hogyan is telnek napjaink. (Még mindig látatlanban használom a többesszámot; uram mit sem sejtve dolgozik.) Kommentekkel nyugtassatok majd, hogy vagytok és szerettek minket olvasni!!