Köszönetnyilvánítás...

...vagyis inkább azon emberek listája, akik végigkísérték a terhességemet és valamiért fontosak annak megélésében. Nem fontossági sorrendben.

Anyukám, aki az első beavatottunk volt. Öt gyereket szült, nekünk szentelte szinte az egész életét, csak nemrégiben kezdte el élni a saját életét, azóta viszont - mint ma megtudtam-, diszkóba jár... :) * A terhességhez, szüléshez, gyerekneveléshez természetesen és ösztönösen áll hozzá, nem hiszem, hogy valaha is kinyitott egy szakkönyvet ** (bár kamaszodó öcséim már lehet, hogy rákényszerítették), engem is óva intett az interneten vagy kismama magazinokban való olvasgatástól. Hiába. Ezer kérdéssel bombáztam, bombáztuk, minden apróságról beszámoltunk neki, minden kis tünetkezdeményemről kikértem a véleményét, bár sajnos általában idegesítően higgadt és józan válaszra számíthattam. Jól esett volna, ha néha rajtam kívül más is ráparázik testem apró-cseprő változásaira. Segített nekünk a babacuccok beszerzésében, a lakásunk szebbé tételében, de főleg a tanácsaival és tapasztalatával volt nagy hasznomra. Bár egy szülésfelkészítő előadással még lóg nekem. Megeskettem, hogy erre sort kerítünk, pontról pontra el kell mesélnie minden szülését, mielőtt rám sor kerülne.  
Egy kolléganőm, akit korábbi bejegyzésemben "recepciós lánynak" hívtam. Eleinte tartottam tőle, mert egy rettentően határozott, öntörvényű nő. Aztán kiderült, hogy a kemény páncél mögött egy törékeny kis lélek rejtőzik. Ezúton is szeretném megkérni, hogy ne gyűlöljön meg ezért a megjegyzésemért. Körülbelül annyira irtózik a terhesség és gyerekvállalás gondolatától, mint én az ejtőernyős ugrástól, ennek ellenére végigcseteltük az irodában az elmúlt félévet és persze majdnem mindig a hasamban növekvő gyermek volt a téma. Napi szinten osztottam meg vele a fejleményeket, jól körbejártunk egy csomó témát, mindenről kikértem a véleményét. Azért néha éreztem, hogy vékony jégen járok nála, tudtam mikor kell témát váltani, mert egy percen belül agyvérzést kap a babás témáimtól. :) Azért remélem, előbb-utóbb beadja a derekát és ha másért nem, életkorának előrehaladottsága miatt ő is gyermekvállalásra adja a fejét. (Ezért tuti kinyír, ha elolvassa...) Egy hónappal előttem járó terhes kolléganőm, akivel szintén sokat beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk, vele szó szerint együtt éltük meg a terhességünket. Ő volt az egyetlen terhes nő a közelemben, jóhogy sokat cseréltünk infót. Nála már bármelyik pillanatban beindulhat a szülés, szinte úgy izgulok érte, mintha rólunk lenne szó. Tíz percre lakunk egymástól, kezdeményezésemre délelőtt toltunk egy közös sétát ebben a napsütésben, hátha az beindítja a dolgokat nála... de néhány perce kaptam tőle egy emailt...  
Egy "pindurka" barátnőm, aki Győző barátjának a felesége és egy fórumon találkoztunk össze. Ez kb augusztusban volt, azóta nem tudom volt-e olyan nap, hogy ne dumáltunk volna a messengeren. Neki van egy tizenhét és egy lassan kétéves lánya. és nagyon vágyik egy harmadikra. Na ővele tényleg minden létező babavárással kapcsolatos dolgot megbeszéltünk.... Küldözgettük a fényképeket, linkeket, stb. Tőle aztán bármekkora hülyeséget meg mertem kérdezni, bármi nyűgömet elmondhattam neki, nagyon együttérzően hallgatta meg minden bajom. Kaptunk tőle kisebb-nagyobb ajándékokat is. A legdurvább a babaszobás képeken látható szoptatós fotel, amit kölcsibe adtak nekünk! Nagyon izgul értünk, én meg nagyon drukkolok nekik, hogy mihamarabb összejöjjön a bébi! És blogot is együtt írunk, én az elsőt ugyebár, ő meg most kezdett újat. Újabb ok a csetelésre....  
A szerelmem. Róla a legnehezebb írni. Ő a legfantasztikusabb pasi a világon. Az első perctől fogva minden egyes pillanatban osztozott velem, jött velem mindenhova, együtt törtük a fejünket mindenen, együtt döntöttünk el mindent, mindenből kivette a részét, semmire nem mondta, hogy neki mindegy (egyedül a babakocsira), pátyolgatott, kímélt, ugrált nekem, velem együtt olvasta a terhességről szóló cikkeket, érdeklődött minden iránt. Szegényt párszor megkérdeztem, nincs-e még elege abból, hogy állandóan ezekről a dolgokról dumálok, de azt mondta, hogy őt is ezek foglalkoztatják, úgyhogy nem. Megfigyeltem ám, hogy ha én nem hoztam szóba valami babás témát, akkor ő igen. Az az igazság, hogy mi nagyon intenzíven éltük meg a gyerekvárást. Rengeteget foglalkozunk ezzel és rengeteget beszélünk erről. Nagyon várjuk a kis lurkeszt, most erről szól nekünk minden. Anyukám kérésére következzék két helyreigazítás: * Nem jár diszkóba, múlt héten volt először. Klubokba jár, zenés-táncos szórakozóhelyre, általában az Alcatraz-ba. ** Igenis olvasott szakkönyveket, csak használta a józan eszét is mellé és nem hitt el mindent gondolkodás nélkül. /2009.02.19./