2009. február 26., csütörtök

Induljon a banzáj

Kételyeim, aggodalmaim, paráim, bizonytalanságaim, félelmeim, kérdéseim, rémálmaim, melyek ötszázmilliárd hektoliter víz súlyával nehezednek rám, főleg két téma köré csoportosulnak mostanság. Lássuk egy töredékét. 1.) A szülés és a kórházi kaland - mikor már??? - sikerül-e addig itthon mindent kimosnom, kivasalnom, elrendeznem, kitakarítanom? - amikor indul a banzáj, egyedül leszek-e itthon, éjjel lesz vagy nappal? - meg fogok-e ijedni vagy örülni fogok? - hogy megyünk be a kórházba? - mennyire lesz tele a szülészet, lesz-e saját szülőszobám vagy a folyosón kell vajúdnom? - a szülésznő jófej lesz-e, segíteni fog-e? - az orvos jófej lesz-e, segíteni fog-e? - hol és mennyire fog fájni?? - fogom-e kellemetlenül érezni magamGyőző és más jelenlévők előtt? - fogok-e valakit (Győzőt) megütni, fogok-e üvölteni, káromkodni valakivel (Győzővel), idegesíteni fognak-e a körülöttem lévők (Győző) vagy jól fogok viselkedni? - minden rendben lesz-e, egészségesen meg fog-e születni????? (ez egy külön száztételes para-lista lehetne, ha részletezném) - sikerül-e természetes úton megszülnöm a kislegényt vagy császározni kell esetleg? - az uram hogy fogja viselni? - mennyi ideig fog tartani? - ugye baba és mama egyaránt gond nélkül megússzák a történetet??? - milyen lesz őt megpillantani? - igaz-e, hogy ez lesz a legboldogabb pillanat az életünkben? - milyen lesz ő, kire fog hasonlítani? - szép lesz, ugye? - mennyi ideig maradhatunk hármasban? - hogy fogom magam érezni szülés után? - egyből szeretném magam mellé kérni a gyereket vagy pihenni akarok majd inkább? - milyen lesz a kórházban? - akarok-e majd látogatókat vagy inkább nyugit szeretnék? - meg merem-e majd fogni, fürdetni, tisztába tenni, stb? - gyorsan eltelik az a pár nap vagy alig fogom várni, hogy kiszabaduljunk? 2.) Az első hetek
- mi fog történni, miután hazaérkeztünk, hármasban maradunk és a gyerek először felébred??? - honnan fogjuk tudni, hogy mikor mit kell vele csinálni? - mennyit és miért fog sírni? - mennyire leszünk kimerültek? - lesz-e időnk magunkra, pihenni, hajat mosni, tévézni, netezni (blogot írni), stb? - a szoptatás körüli aggályaim sora szintén vég nélküli, ezt sem részletezném, ha másért nem, férfi olvasóim lelki békéje megőrzése érdekében. Nem szeretném én lerombolni az illúziókat, hogy a szoptatás egy csodálatosan szép természetes dolog. - fogok-e a fürdőszobába bezárkózva hisztériás rohamot kapni? - Győző elhagy-e minket az első héten? - én elhagyom-e őket az első héten?
- a látogatóknak örülni fogok-e vagy inkább nyugit szeretnék? - a bezártságot hogy viselem majd? - igaz-e, hogy ez lesz a legboldogabb időszak az életünkben? Stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb, stb. Hát így 14 nappal a kiírt dátum előtt ilyesmiken pörög az agyam....

2 megjegyzés:

  1. Jaj de ismerősek ezek a kérdések! :-) Amint a dolog beindul el is felejted őket.
    Az anyai ösztön pedig valóban létezik. Én egyedül voltam két napig a szobában Pindúrommal és először azt sem tudtam, hogy kell megfogni, megszoptatni, tisztába tenni.Segítség nem jött, de gyorsan feltaláltuk magunkat.
    Tudom, könnyű ilyenkor azt mondani, hogy nyugi! :-D

    VálaszTörlés

Mit szólsz?