A "kispapa"

Most kivételesen az ő nyűgjeiről szeretnék pár szót ejteni. Neki is van ám bőven, csak más jellegű, mint nekem. Rá is körülbelül annyi plusz kiló nehezedik, mint rám, és szinte ugyanúgy megnehezíti az ő mindennapjait is, mint az enyémet. Az ő pluszkilói nem fizikai természetűek, hanem képletesen értendőek. Először is most egy ideje én vagyok a figyelem központjában, engem kell félteni, rám kell vigyázni, körülöttem kell ugrálni. Márpedig a ő az, aki félt, vigyáz és ugrál. Másodszor: rengeteg új ismeretanyaggal terheltem túl a kis fejét. A fontosabb fogalmak, melyekkel megismertettem: méh, megtapadás, embrió, ultrahang kilökődés, magzatmozgás, méhlepény, köldökzsinór, kontrakciók, méhszáj, nyákdugó, burokrepedés, magzatvíz, ilyesmi. Csupa olyasmi, ami amúgy is beletartozik egy harmincéves férfi érdeklődési körébe. Harmadszor pedig a trónörökös érkezése igényel némi plusz anyagi ráfordítást a részünkről. Legfőképpen persze az ő részéről (az én bevételem, amint megjelenik a számlámon, egyből továbbutalódik egy "nagyon jól megfontolt" és "ésszerű" lakáshitel törlesztőrészleteként). Én amúgy is alkalmatlan vagyok a számlák kezelésére, időben történő befizetésére, anyagi helyzetünk észben és kézben tartására. Ő menedzseli ezeket a dolgokat, én néha beleokoskodom, érdeklődöm, olyankor lelkesen magyaráz, hogy aztán pár perc múlva el is felejtsek mindent, amiről beszéltünk. Nyáron költöztünk új lakásba, ez már önmagában is szűkítette az anyagi lehetőségeinket. Nem sokkal ezután pedig kiderült, hogy gyerekünk lesz és nem sokkal ezután kezdett Győző idegrendszere összeomlani. A babakelengyelisták, a kiváltandó receptek és a számtalan "szívem, tudod, mit kell még vennünk" kezdetű mondatom szép lassan, belülről elkezdték felfalni a még épen maradt neuronjait. Én jó kismama voltam, pár kismamagatyán kívül, amit valóban muszáj volt beszerezni, nem követeltem mindenféle extraságot, az állapotomra való hivatkozással. Hála a karácsony kiváló időzítésének, a családtagoktól is kaptunk némi hozzájárulást, de tény, hogy elég sok pénzünk benne van a projektben még így is. Arról nem is beszélve, hogy egy hónapon belül autót is kell vennünk. Már a finisben vagyunk, szerelmem talán kezdett kicsit megnyugodni, ahogy csökkent a vásárlólista, de ekkor jött a szülésznők és orvosok kapzsiságával való kényszerű szembenézés. Újabb érvágás és újabb elpusztult idegsejtek. Negyedszer: miután "megszültünk", az édes semmittevés helyett kezdhet el különböző hivatalokba rohangálni (nagyon szereti) beszerezni a szükséges iratokat, mehet mérleget bérelni, gyógyszertárba recepteket kiváltani, és feltételezem még egy rakás váratlan elintéznivalót fogok a nyakába sózni. Még tartja magát, de én tudom, hogy nem sok kell hozzá, hogy összeroppanjon. Én csak remélem, hogy mielőtt ez bekövetkezne, még megszületik az ő kicsifia és elfeledtet vele minden pénzügyi és egyéb nehézséget.