Új legjobb barátaim: Vatera és Teszvesz

Az egész terhességemet végigkísérte az önkontroll és a vágyaink között zajló versengés. Én nagyon elismerésre méltóan szerepeltem. Szerintem. Gyűjtögető, felhalmozó típus vagyok, nem erősségem semmiben a mértéktartás. Ide most be lehetne csatolni néhány régebbi kocsmázós képemet illusztráció gyanánt, de blogos terveim között nem szerepel a riogatás. Úgy emlékszem már szeptember környékén szerettem volna szétvásárolni az agyamat, de eddig példátlan módon sikerült visszafognom magam, amit egészen november környékéig bírtam. És a baj bekövetkeztéről is Győző tehet, egyébként. Én nem tudtam mi az a vatera, ártatlan vagyok. Azt már akkor is tudtam, hogy nem bababutikokban fogunk bevásárolni, anyagi okokból sem és azért sem, mert bénák és kommerszek az ott kapható cuccok. Kedvenc angol turkálómban kihalásztam néhány vadállat babaruhát és úgy döntöttünk, szebbek is, olcsóbbak is a használt cuccok, arról az örök érvényű bölcsességről nem is beszélve, hogy eleinte jó gyorsan kinövi őket a kis lurkesz, felesleges drága rucikban "járatni". Nos tehát: már nem is emlékszem, ő honnan szerzett róla tudomást, mindenesetre egy meggondolatlan pillanatban Győző bemutatott a vaterának. Kitárult a világ. Esténként sokszor egyedül itthon ülő, vásárlási kényszertől duzzadó lelkes kismamaként mi mást tehettem volna, minthogy 150 km/h sebességgel ráröpültem az aukciókra. Minden egyes nyertes licitemet jól felépített ideológiai háttérrel igazoltam legújabb hobbim szponzorának, az én drága szerelmemnek. Van a számítógép asztalon egy jegyzettartó csipeszke, arra felfüggesztett üzenetkékkel vártam itthon majd' minden nap, figyelemfelkeltésül nyomtatott betűkkel rájuk írtam: UTALNI!! Néha a manipuláció magasiskoláját kellett bevetnem, kivárni a kellő pillanatot, napokra okosan szétosztani, hátha úgy kevésbé feltűnőek az összegek, stb. El kell ismernem, le a kalappal előtte, egy-két hisztisebb pillanatát kivéve (csak hiszti lehet az oka, ha nem érti meg, miért nélkülözhetetlen nyolc darab játszószőnyeg) igazán, de igazán rendes gyereknek bizonyult!! Mint már eddigi életemben sok dologgal, ezzel is le tudtam állni, miután a mániás szakaszomat túlléptem. (Bár még mindig van egy-egy uccsó-, édesem, ez már tényleg uccsó-, vagy még ezt az egyetlenegyet-, aukcióm.) A babakelengyelisták által előírt darabszámok megközelítőleg hatszorosát birtokoljuk mindenből. Íme:

Nem látszik, de két sorban helyezkednek ám el a cuccok.