2009. február 14., szombat

Még vagy már csak?

Körülbelül négy hetet kell még várnunk, hogy végre a kezünkbe foghassuk ezt a kis rosszcsontot, aki épp Valentin-napi szombat esti lázban ég a pocakomban. Kevésbé tudatosan nagyon rég várok erre a pillanatra, kicsit tudatosabban július óta és rettentően nagyon tudatosan pedig pár napja. Eddig úgy voltam vele, hogy mindig a terhességem éppen aktuális stádiumát akartam megélni, élvezni és nem igazán vágyakoztam előre. Most már azonban, így az utolsó hónapban (nem tudom miért, de nagyon más lelkiállapot ez), egyre inkább kezdem kifejezetten várni, hogy megszülessen a kisbabánk. Továbbra is nehezemre esik elképzelni, hogy egy kész gyerek van a hasamban - hajlamos vagyok kifli-méretűnek tippelni-, de a mozdulatai már olyan erősek és akkora kis testrészeit tolja ki néha, hogy kénytelen vagyok belátni, hogy bizony a mi gyerekünk is akkora lesz, mint a többi újszülött. Ott még nem tartok, hogy bevessek minden házipraktikát a szülés beindítására, de azért már egyre izgatottabb és sokszor türelmetlenebb vagyok. Idegesítenek is már bizonyos dolgok, amiket néha nagyon unok és egyre türelmetlenebb vagyok jó értelemben is.
"Már csak" egy hónap van hátra, ha arra gondolok, hogy: - mennyire élvezem ezt az állapotot és milyen jó kismamának lenni - most lehetünk utoljára kettesben - még mennyi mindent be kéne szerezni, rendbe kéne tenni - mennyire szeretünk itthon lenni, nyugiban, csöndben, filmet nézni, beszélgetni, olvasgatni - mennyire nem tanulmányoztam még át a szülés, a szoptatás és a csecsemőgondozás szakirodalmát - mennyire szeretünk mindketten aludni és mennyire tönkreteszi a napom, ha nem alszom ki magam "Még" egy hónap van hátra, ha arra gondolok, hogy: - mennyire szeretnék hason és háton feküdni - mennyire szeretném normálisan levágni a lábkörmeimet - mennyire szeretnék könnyedén átfordulni az egyik oldalamról a másikra - mennyire vágyom a kisfiamra - mennyire vágyom arra, hogy végre hárman legyünk és családdá váljunk - mennyire szeretnék már anyává válni és mennyire kíváncsi vagyok, hogy Győző milyen apukája lesz az én kicsinyemnek A lényeg, hogy várakozunk, vágyakozunk nagyon!!!!

1 megjegyzés:

Mit szólsz?