Édes semmittevés?

Február 10.-én azt írtam a blogomba, hogy mostantól nincs más dolgom, mint pihenni. Ehhez képest lassan egy hete majdnem minden napom olyan pörgős, hogy este 10 körül jövök rá, hogy nem vacsoráztam és nem pihentem (na jó: alig pihentem), leszakad a derekam és hasam. Mai napom: - galambirtás - tároló rendberakása (cipekedés, emelgetés, söprögetés) - rakott tészta főzés - mosás, teregetés, tiszta ruha leszedése - egy lábon kihordott infarktus (leállt a laptop, de visszatért hálistennek) - fél óra pihi, búcsú az uramtól - konyhai atomrobbanás (főzés) utáni takarítás, pakolás - újabb mosás, teregetés - egy Waczak Szálló és egy fél Beugró megtekintése 10 perc belealvással - ebéd - a lapotop elé félóránként tuti leülök- pihenni, fórumozni, csetelni, blogot írni - öt képkeret szétszerelése, öt új kép kiválasztása, méretre vágása, keretbe helyezése - Tv2-n a 10! című műsorba való belefeledkezés (10 legdurvábban plasztikázott híresség), majdnem egy óra pihi - kórházi csomagom szinte végleges összeállítása (!!!!!!) Egyelőre ennyi, de lehet, hogy nem bírok magammal és még csinálok valamit, az "amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra" jegyében. Az ilyen napok estéjén szoktam arra gondolni, hogy "csak ne ma éjjel kelljen szülnöm..."