2009. február 12., csütörtök

A kis Erdélyi egy átlagos napja

Reggel, mikor én felébredek, ő általában már ébren van, és általában pár percen belül kiűz a wc-re a húgyhólyagomon lépkedő kis táncoló talpaival. Ez egyébként is a legfőbb eszköze az unaloműzésre, napjában megközelítőleg harmincötször él vele. Hála neki, napi két-két és fél tekercsre ugrott a wc papír-felhasználásunk. 9-10 között szoktam reggelizni, utána tartja az első házibulit, bár ez még meg sem közelíti a késő esti falat rengető partijait. Délelőtt általában nyugi van, aminek egyetlen oka lehet: rápihenni a délutáni-esti műszakra. Ebéd után, ahelyett, hogy leesett vérnyomással bepunnyadna, mint az anyja, lájtos fickándozásba kezd, de még mindig érezni, hogy nem teljes fordulatszámon pörög. Viszont mikor eljön az este!!! Rendszerint két menetben adja elő szórakoztató magánszámát. Az első 8-9 között esedékes, általában a tévénézést vagy a gépezést hiúsítja meg, ugyanis a kis zsarnok kiköveteli, ami jár neki: az osztatlan figyelmemet. Milyen anya lennék, ha ilyenkor nem dobnék el mindent a kezemből, hogy vele játszhassak. Ezt kérdés-felelet formájában kell elképzelni. Megsimogatom valahol, birizgálom, aztán megvárom, hogy egy kinyomott testrészével jelezze, hogy érezte. Utána megint birizgálom, megint kinyomja valamjét. És így tovább. Fogócskázni is szoktunk. Ez akkor fordul elő, mikor túl akar járni az eszemen és úgy tesz, mintha máshol lenne dolga, mint ahol én várok rá (a rátett kezemmel). Nyilvánvalóan nincs más dolga szegénynek, mint velem játszani - engem nem ver át-, de meghagyom abban az illúziójában, hogy elhisszük. Néha úgy kifullad a játékban, hogy elkezd csuklani, amivel önkéntelenül felbosszant. Akármilyen aranyosan hangzik, hogy csuklik a pocakomban, ezt meg kell cáfolnom. Engem az esetek 80 %-ában rettentően idegesít. Ütemesen rázkódik a hasam, van, hogy akár tíz percen keresztül is és ha éppen fekszem, akkor ez rettentően zavar. Mindegy, nem mondom neki, hadd csinálja, legalább ezáltal is gyorsabban telik számára az idő. Ráadásul a doktor bácsik szoktak ennek örülni, mert azt jelzi, hogy rendesen működik az emésztése: benyeli a magzatvizet, ebből tudjuk, hogy működik a gyomra. Az utolsó nagyobb fellépésére pedig késő este lehet számítani, 11-12 között, mikor lefekszünk és gyarló módon szeretnék elaludni. Az oldalamon. Máshogy nem tudok. Ilyenkor van az, hogy olyan mintha egy kisegér beszorult volna a hasam és a matrac közé és próbálna kiszabadulni. Ha rászánom magam és hatalmas nyögések és lihegések közepette átfordulok a másik oldalamra, hogy kiszabadítsam a kisegeret, ott egy kishörcsög szorul be. Mást nem tudok tenni, újra felé fordítom a figyelmemet és még egy uccsó játékba kezdek vele, mely játék része, hogy kb kétszer kikényszerítsen az ágyból a hólyag-táncával. Ebben általában húsz perc alatt fárad el annyira, hogy elszunnyadjon és nekem is lehetőséget adjon rá. Egyedül éjszaka vagyok vele szigorú. Hiába érzékelem, hogy ébren van, mikor én kétszer-háromszor felébredek és ellátogatok a fürdőbe, kőkeményen ellent kell állnom neki. Már most szoknia kell, hogy az éjszaka az alvásé és nem a játéké.

7 megjegyzés:

  1. Jó lesz tényleg előre kipihenned magad, mert örülni fogsz, ha 4 órát tudtál aludni. Az már pihenésnek számít. Tegnap még álmodtam is, nem semmi...
    Nagyon tetszik a blogod.
    Egy zugolvasó (simi)

    VálaszTörlés
  2. bocs, nem tudom, hogy lettem Mózes Aliz. Majd megpróbálok változtatni rajta (simi)

    VálaszTörlés
  3. Igyekszem hidd el :) Bár azzal szoktam nyugtatni magam, hogy így legalább nem fog sokként érni, ha majd nem tudom végigaludni az éjszakát... :))

    VálaszTörlés
  4. Egy gyakorló apukának is nagyon tetszik a blog!

    VálaszTörlés
  5. És ki az a gyakorló apuka?? :O

    VálaszTörlés
  6. Hát egy névtelen gyakorló sokat látott bölcs öreg apuka. Vagy mi.

    VálaszTörlés
  7. http://yp.tilos.hu/tordas_radio_online.m3u

    VálaszTörlés

Mit szólsz?