Minek nevezzelek?

Hogyan lehet elvárni, hogy úgy adjunk nevet valakinek, hogy még nem is láttuk, nem is érintettük, nem is szagoltuk, nem is hallottuk?? Hiába hangzik jól egy név önmagában, honnan lehet tudni előre, hogy illeni fog a mi gyerekünkre? Teljesen más nevet kíván pl. egy szőke fürtös angyalka, mint egy fekete bozontos kisördög. Még ezt sem lehet, ugye tudni... Hiszek benne, hogy meghatározza személyiségünket, hogy mi a nevünk - bár ezzel talán egyedül vagyok a családban-, ezért szép és ritka nevet szerettem volna adni elsőszülöttemnek. Ritka alatt nem azt értem, hogy legyen minél idiótább és meghökkentőbb (mondjuk Hümér), hanem, hogy pl. ne hívjanak úgy minden harmadik gyereket a játszótéren. A nekem tetsző nevek, nem sorrendben: Benjámin, Brúnó, Donát, Kornél, Emil, Artúr, Jácint, Noé, Bendegúz, Bernát és még vagy tizenöt. Az első kettőért nagyon fáj a szívem. A legtöbb fejtörést a születendő gyerek körülötti döntéseinkben ez a kérdés okozta nekünk. Szinte bármilyen nevet vetettem fel otthon, uram minden névről egy állatra asszociált. Brúnó, az medvenév; Bernát, az kutya; Artúr is kutya; Jácint az nem állat, de növény; stb stb. Ilyetén módon nagyon megnehezült a feladatom, mert ilyen fokú szűklátókörűség és merevség esetén lehetetlen felülkerekedni. Győzőnél az én listám hosszának töredéke jöhetett szóba, volt egy Milán-korszak, egy Vince-korszak, egy.... nem, nincs több, ennyi!! Megelégelve a hülyeségeket, amiket próbált rámerőltetni, mondtam neki, hogy válasszon B-betűs nevet, azok a legjobbak. Erre jött a Botond. Ez nekem is tetszett, csak épp a ritka kritériumának nem felelt meg. Azóta megragadtunk itt, ő már csak Bobókának vagy Botibabának hívja, én meg állandóan vergődöm, nem akarok kommersz nevet!! Nem tudjuk, illik-e majd rá!! Áááááá, már csak öt hét és én még mindig nem tudok belenyugodni, hogy ilyen átlagos neve legyen....

És különben is: a vezetéknevét az apjától kapja, legalább a keresztnevéről hadd döntsek én!!